Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Szitás Erzsébet: Identitástudat és szövegbe integrált világok
Szitás Erzsébet • Identitástudat és szövegbe integrált világok 11 A század első évtizedeinek társdalmi rétegződését vizsgálva világosan látszik, hogy a nyugat-európai értelemben vett polgár: a bourgeois illetve Bürger értelmében magyar viszonyok között nem, vagy alig létezett. Az ekkor megjelenő polgárság lényegében a harmadik nemzedéke annak, a nagyjából 1848-tól datálható polgári rendnek, melynek gazdasági és társadalmi következményeit tekintve csak töredékeit lehet a fent említett keretek között analizálni. Ha ezeket a mutatókat vizsgálódásaink során csupán szekundér jellegüknél fogva vesszük figyelembe, s az intellektus oldaláról közelítjük meg a polgárság szerepvállalásának kérdését, egy hatásában is kontinuus tagozódás kibontakozását követhetjük nyomon. Lényegében három, bár egymással számtalan ponton érintkező és összefonódó csoportot érdemes itt kiemelni. A zsidó polgári értelmiség törekvéseit, a dzsentriből kikerült polgárosodni vágyó réteget és a részben e kettő szintéziseként is értelmezhető: a műveltsége révén polgárosodó szellemi réteget; azt az értelmiséget, mely státuszánál és (különböző) gyökereinél fogva próbál szembe fordulni a fennálló renddel. Bár ez utóbbi, gazdasági pozícióit kénytelen a hagyományaiból illetve annak változataiból fenntartani, - szükség esetén újrateremteni vagy önmaga kialakítani - intellektuális teljesítményében azonban merőben új és sokszínű. Az önnállósodás ilyen módon felfogott pozíciójában interpretálódik az a generáció (s idetartozik a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó szerzők jelentős hányada), mely hatásában talán a legintenzívebben örökítődött át a jelenlegi intellektuális szférában is. A zsidó polgárság asszimilációs törekvéseit tükrözi a főváros arculatának a század elején körvonalazódó képe. Bár a kezdetek az 1867-es emancipációs törvényekig nyúlnak vissza, a belváros és a klasszikusan előkelő budai zónák kiépülése és élővé tétele ezekre az évekre datálódik. Ezzel szoros összefüggésben bontakoznak ki azok az értelmiségi csoportosulások, melyek a térség kultúraformáló tevékenységének jelentős részét adják. A Nádor utca és Széchenyi utca (V.ker.) sarkán álló Frohner Szállóban működött a századvég egyik ismert irodalmi asztaltársasága, a Kagál, s ugyanitt kezdte szervezni az 1907/1908-as években Fenyő Miksa és Osvát Ernő a Nyugatot (a szállót ekkor már Continentalnak hívták), melynek támogatói szintén a tekintélyes vagyonnal rendelkező zsidó nagypolgári családokból kerültek ki (ezek közül csak a legismertebb a cukorgyáros Hatvany-Deutsch család). Az európai szellemi életre a Vasárnapi Társaság és a hozzájuk közel álló értelmiségiek gyakorolták a legnagyobb hatást. Elég arra gondolni, hogy később a Lukács-tanítványok személyében a Budapesti Iskolába integrálódott gobdolkodók (szemléletükben átalakulva ugyan) a jelenlegi filozófiai gondolkodás markáns és igen nagy hatású képviselőivé lettek. Az ilyen módon létrejövő - talán nem túlzás - transzdiszkurzív pozíció szintén a már említett kontinuitás argumentuma. Más részről nem lehet figyelmen kívül hagyni a 20-as években széteső - addig
