Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Nagy Gáspár: Tanúvallomások
Versek 5 Nagy Gáspár TANÚVALLOMÁSOK Annyi, de annyi versről kiderült, hogy csak a papírnak voltak bőviben. írtak a költők, botlottak, töprengtek kiemelt órabérben. És a futószalagról a Főmeós még éjfél előtt beszerzett egy versrokkantsági bizonyítványt: legyen nekik ez ihlető bátorítás. Szürke kavicsok csikorogtak a szürkeállomány agyonkínzott fövenyén; mintha a Fiastyúk éppen lábunk alá tojta volna ezt a Föld nevezetű biliárdgolyót, olyan egyszerűnek látszott most a gyártási eljárás: csak betűk és sorok egymás mellé és alá. Hittek ebben az életveszélyesen szorgalmas, sors-vézna alkalmazottak. Csupa holtfáradtan alvó, lehűtött vers zümmögött a jégveremben: a korszak mammut-tetemét voltak hivatva — bizalmilag — tartósítani. Olvastak hát és felejtettek, akiknek emlekezniök esküdt kötelesség; még akkor is, ha a képzelet s álom darazsai történelmi fullánkokkal
