Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Nagy Gáspár: Tanúvallomások
6 Új Dunatáj 1996. szeptember ott röpdöstek a szív és száj hatalmas odvai körül; de mézreményű diátok, friss lég helyett a megromlott áru bűze kanyargón az odvak minden járatában. Aknákon sétálgató, vízen járó vállalkozások izgalma alig kísértette meg a verset. Pedig lett volna miért koplalni, hinni egyetlen sorban, négysorosban, sírfeliratban, házak falára fakult árnybetűkben. Aki még meg nem vakult, jöhetett unalmas expedícióra. Papírtenger-észeti Akadémiák langyos locsogása közepette lélegzetvisszafojtva lestük a kivonulás nyílt alkalmait. De nem jött parancsszó, nem lehetett sejteni merre is van a bizonyosnak vagy bizonytalannak egyként nevezhető' hátraarc. „így volt, biztosan így volt Biztos úr” — ám létezhet verstanú számtalan: befelé robajló csöndek, kopások, szívromok, vértanú-hallgatások.
