Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Fodor András: Tolna, Baranya, Szeged...
Fodor András ■ Tolna, Baranya, Szeged... 71 1978. III. 13. Kedd. Pécs Szederkényi hívott meg, hogy a déldunántúli írók mai értekezletén véleményezzem a Jelenkort. Még a vonaton is a folyóirat számait tanulmányozom, majd fordítani kezdem a bővített kötetbe szánt első Auden-verset. Tolnától kezdve napfényesebb a vidék. Az állomáson megőszült üstökével Pákolitz vár. Dicsérni kezdi mindjárt televíziós műsorom közvetlenségét. Taxiba gyűjti Fábián Zolit is, ki az írócsoport negyedéves ülésére jött. Utána kezdődnék a vita. Négyzetesen helyezkedünk el a Széchenyi téri volt Nőtanács-teremben. Takáts és Nemes István közé kerülök! Tüskés csak később kerül elő. Bertók Laci ismerteti az évi tervet. Nem áll neki rosszul ez a titkári tisztség. A szünet arra jó, hogy mindenkivel összeismerkedjem, a hivatalosokkal, meg a fiatalokkal is. Csordás Gábor nincs jelen, csak Parti Nagy és Meliorisz Béla. Igyekszem összeszedetten elmondani észrevételeimet a sűrűn irdalt katalóguslapokról. Nem fogalmazok élesen, de határozottan mondom el, hogyan lehetne profilbővítéssel még jobb lapot csinálni. (Társművészetek, délre kitekintés, szociológia, nemirodalmi esszék módszeres beiktatásával.) Külön szólok a fiatalok integrálásának szükségéről. Ne úgy üljenek itt, mint a gyerekek a kisszéken. Először Csorba Győző mond bölcsen kétségbevonó érveket. Mekkora vastag folyóirat kéne ahhoz, ha mindezt bele akarnák venni, ha még Takács Jenő és Maros Rudolf pécsi zenei tevékenységére is kitekintenének utólag. Egyébként nincs nehéz dolgom a hozzászólásokkal. Ervin pedig - szorgalmasan jegyzetelve - hálásan fogadja egész átgondolt előterjesztésemet, úgymond: tanulni akar belőle. A központból szállított „konténeres szerkesztés” negatív megítélését átveszi tőlem. Egyébként fél, hogy a patriarchális szerkesztésnek előbb-utóbb vége. Papp Árpád nagy erkölcsi prédikációba kezd azok ellen, akik a televíziót, sajtót „teleszereplik”. O senkinek se szavaz életre szóló bizalmat, Illyésnek se. Őt bántja a sok kivágott fa. Bertók frappánsan felel neki: - Úgy látszik te meg magadban vágod a fákat, mert nem írsz. Azon vitatkoznak még, hogy jó vagy rossz a mutatkozó decentralizáció. Én, ahhoz a pár évvel korábbi rémlátomásomhoz képest, amikor a szellemi emberek, írók teljes kipusztulását véltem látni vidéken, optimistább vagyok. A vita lezárása után, 8-9 óra közt Ervin bort, konyakot, kávét szolgáltat. Baráti beszélgetés kezdődik. Arató, Galambosi, Pákolitz kap el. Tőlük Takáts Gyula és Csorba mellé telepszem át. Reggelig elhallgatnám őket féléves olaszországi korszakuk közös emlékeiről.
