Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Fodor András: Tolna, Baranya, Szeged...
Fodor András • Tolna, Baranya, Szeged... 69 dés. Kivált Bulláné Erzsi hangoztatja: milyen szép ember volt! Látom Hernádi Gyula Lajossá átírt nevét kijavították s a Fülep könyvtárából kapott, ideajándékozott Protestáns iskoladrámák kötetem is helyére került. A papiak s a templomköz Sárikában s bennem kelt bensőséges kálomista emlékeket, Ádám magát a templomot Székelyföldre is át tudná telepíteni. A fényképezkedés, nézelődés közben belül kissé nyom, hogy Fülep komaasszonyát, Bognár Éva nénit meg kéne nézni, de engedek Sárika intelmének: túl sokan vagyunk. Bizony, a csatlakozott Tüskésékkel és Bertók Attilával együtt tizennégyen. így csoportunk zarándoklatnak is nevezhető, főként, amikor nekivágunk a gesztenyésnek. Fülep emléke itt is, ott is felragyog. Főleg a Zengő fele nyíló tisztáson, csak négy és fél páros karral átfogható öreg törzsnél, mely emlékeztet arra, amelyik előtt 1954- ben fényképezkedtünk. A gesztenyeerdő másneműségét - elég csak az alatta terülő finom, gyengesárga pázsitot nézni - bárki észlelheti. Ahogy beállítom a társaságot a fényes lombok alá, ahogy a fák közt meglátják a fehér tornyot, ahogy a fatörzseken elüldögélnek, ahogy a nők virágot szednek, ahogy Adámka sétáló palotát emleget, igazolódik Fülep itt járkáló szelleme és királyi alakja is. Pedig Tibor mutatta, a Dunántúli naplóban cikk jelent meg a gesztenyés végveszedelméről. (A törzsek egyharmadát megtámadta az amerikai kéregrák.) Én irányítom a népet a szép váradi templom elé. Barátságos katolikus pap magyaráz a fényes szélben, szinte megképzik előttem Fülep és Martyn alakja, úgy ahogy huszonkét éve itt láttam őket. 1977. XI. 17. Csütörtök. Szeged Grezsa Ferenc hívott meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. A tanszék üvegajtajára ki van írva a nevem. Különféle vélekedések közt én azt tartom vendéglátómról mértékadónak, amit Domokos Matyi mondott legutóbb, hogy kitűnő a Németh László vásárhelyi éveiről írt monográfiája. Tetszik az is, ahogy bevisz kollegáihoz, ahogy telefonálgat miattam a Tiszatájhoz, meg Iliához. Kisebb meglepetés, hogy a Tiszatáj szerkesztőségében egykori kollégista „lelki atyámat”, Csatári Danit is ott találom. Annus Jóska még nívódíjamról is tud, szorgosan kínál különféle nemes italokat. Abban a témakörben mozgunk, amit Dani jelenléte inspirál: Eötvös Kollégium - NÉKOSZ - kelet-európai problémák. Dani most is tárgyias, világos beszédű, a progresszívek egykori arroganciájából semmi sincs benne. Már ebéd fele menet, a sarat kerülgetve mondja el, mi volt a kulisszák mögötti főbaj a budai intézmény omlásakor. Lakatos Imre a Lutter családba is beépült, Éva mármár a menyasszonya volt, ezért lakott Lutternél, mint aktuális vő-jelölt. A Halászcsárdában már nyíltabbak a kérdések: Miért nem jött létre a Vasvári Akadémia, hogy bomlasztották belül a NÉKOSZ-t is? Dani csak annyiban érezteti most hajdani másik-parton állását, hogy kissé gyanakodva teszi föl az utolsó kérdést - No és