Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Fodor András: Tolna, Baranya, Szeged...
68 Új Dunatáj 1996. június de a hajdani emberi aura olykor bizony hiányzik. A minket váró ifjabb társaság például vonakodik már attól a Tüskés Tibortól, ki nekem itt a tisztesség és barátság Mecsekről visszasütő „ádáz tusa napja” volt. Értékvesztését abból is érthetem, hogy Tibornak rajtam kívül szinte nincs szívbéli embere s nekem is falat kell húznom a szívembe, hogy ne hallja át túlfelől a morgásokat. Pedig a társaság, a minket igénylő Munkácsy utcai gyülekezet igen barátságos együttes: Bertókék, Bulláék, Csűrösék, Lakatos Andrásék meg Bisztray Adám. A háziak feszélyezetlen vendéglátása közben olyan magától értetődő az összhang, hogy mindegy kivel beszélek, a kölcsönös érdeklődés azonos mindenfelé. Az előzetes huzakodások után Tibor végül is - nem a sértettség, inkább a nagyvonalúság gesztusával - kiment az állomásra s Lacival együtt fogadta a korábban érkezőket. Előzetesen megmondva azt is, legyen úgy, ahogy Laci akarja s felejtődjék el a konfliktus. Ok meghívásra, Sellyére mennek cseresznyeszüretre, csak estére várnak bennünket külön szállásra. Négy óra felé indulunk várost nézni. A szép Káptalan soron nemrég nyílt meg a Vasarely Múzeum. Pesti kiállításához képest sok újat nem ád. Szemlélése közben Adám a leglelkesebb (katalógust is vesz), András a legfanyarabb, mi valahol középen vagyunk. A szép színek, formai játékok tetszenek, de pillanatra se feledem, hogy mindez inkább csak ízléses ügyeskedés. V. V. egyébként ebben a szépen rendbe tett épületben született. Elintéztette, hogy a lépcsőházába a kallódó emléktáblát is visszatették a falra: „Itt járt Ferenc József apostoli király.” Jut egy kis időnk Csontváry nagy vásznaira is. A Baalbekhez nagyobb tér kell, de a Tarpataki vízesés ét is érvényesül. Lassan harminc éve járok ezekhez a vásznakhoz, {Mária kútja, Panaszfal) de részletei újra meg újra lebilincselnek. A Dóm tér sem egészen az, amilyennek 1955-ben, Takátscsal való sétánk során láttam. Akkor viszont nem rögződhetett belém a Barbakán tetszetős alakja, és bizonyos, hogy a most eltett képek is nemesednek majd bennünk. Tibor a tetőteraszról hallja érkezésünket. Nincs semmi ellenünk hangoltság a levegőben, a házaspár még egymás közt is ártatlannak mutatkozik, csak a Gáborral folyt purparlé szárazvillámai maradtak még a levegőben. A konok ifjú megint köszönés nélkül távozott hazulról. Apján az emiatti feszültség sem látszik. Mutatja miként dolgozik - igencsak irigylendő kézművesi csínnal - Somogy-Zala szociográfiáján. Végül kommentálja ajándékát, a gregorián lemezt, melynek erdélyi Te Deuma őt olyannyira meghatja, hogy az élettől való megválásakor is ezt szeretné majd „hallani”. VI. 13. Vasárnap. Zengó'várkony - Pécsvárad Majsai tiszteletes hivatalos kellemkedéssel nyit ajtót. Elmélyülten nézzük a tárlókat. Az újdondászoknak igazi élmény, szinte az élő Fülep pótlása ez a szemlélő
