Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Fodor András: Tolna, Baranya, Szeged...

Fodor András • Tolna, Baranya, Szeged...

65

kiadói lektora Szalay Károly erősen kontrázik érveihez. Kikötünk végül a cigánykérdésnél, a faluk elnéptelenedésénél. Besencéről megint döbbenetes adatokat kapunk. Rossz belegondolni az Ormányság írójának jóslataiba. Tizenegy után kerülnek vissza Edit és Eszter. Dizseri a rajzfilmnek dolgozik, szakmai ügyekről kérdezgetem.

X. 19. Vasárnap. Zengővárkony

Emlékezés az öt éve meghalt Fülepre, a Lukács napi búcsú napján.

Takács Gyula és társasága elégedetten áll a templom előtti járdaszélen. Magát a templomot renoválták, a könyvtárat kiváltképpen. Oda állunk be várakozni, onnét vonulunk a néma koszorúzásra. Sok az ismerős (Bertók, Bagi Éva, Flárs Éva, Szederkényi, Martynné egy helyütt, másutt Bizséék, Vizaknai Tamás, Szigetvári Jancsi, Wallinger). Itt van Bognárné, Dóráék, Tímár Árpád, Lőrincz úr az egyik Fülep unokahúggal, Beney Zsuzsa. A templomot ez alkalomra be is fűtötték, az első pádba ülök le Németh Lajossal és Tüskés Tiborral. A papi emberek után Tibor szólaltatja meg a méltó hangot. - Kedves várkonyiak, kedves Fülep-hívők! Németh Lajos nyitó beszédén sem érzik rutin, lovagiasan emlegeti Lőrincz nevét. Én csak naplószövegeket és verset mondok. Szépen, hangulatteremtőén szólal meg Fülep kommentárja, dala és zsoltár-mondása.

Szép az emlékszoba, jók a fotók, a gyerekkoriak a firenzeiek és az idősebb koriak egyaránt. Egymás alatt van a Látogatás című versem kézirata és Weöres Borús Géniusza, balról a Kettős rekviem kópiája. Dóra kedvesen figyelmeztet, hogy A Művészet szabadságharca című kézirat, mely 1970-ben F. asztalán maradt ezt az alcímet viseli: „A hűséges péntekieknek.” (Hernádi Gyula nevét Lajosnak írták, egyik 1954-es képre 1964-es dátum került. Ezeket én javítottam ki.)

Az óvodában elköltött ebéd után megnézzük a templom előtti bokrétásokat. Erről ugyan nem fog verset írni senki, karikatúra az egész. Rézfúvósok obiigát dallamai, lábukat ímmel-ámmal emelgető bőgatyás legények. A lányokon az elálló sokszoknya régi sárközies, de hová lett belőlük a sikk, amit láttam hajdanán.

Évika nénihez mennénk, de Lőrincz megelőzött bennünket. Dóra végül is elneveti a dolgot, jelet ád: menjünk! Nyájasan összekeveredünk: Éva néni komaasszonyi színpadiassága, a körösztlány Évika megilletődött merevsége is illik a helyzethez. Kis zsák gesztenyét kapunk útravalónak, s figyelmeztetést, hogy a Professzor úr akaratához híven, elgyüjjünk máskor is.

XII. 8. Hétfő. Pécs

Megígértem Szigetvári Jancsinak, hogy kiállítását megnyitom. Kóka (ahogy a Jankóka név természetes rövidülése folytán, mi nevezzük kaposvári kisdiák-kora