Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Gacsályi József: "Lapozz fel engem és leszek"
Gacsályi József • „Lapozz föl engem és leszek’ 61 Baka István költészete már korai stádiumában gazdag képi világot hordoz, és már első megjelent verseiben sem fedezhető fel a szokásos csetlés-botlás. A költői eszközöket tökéletesen birtokolja, García Lorca nyomán szólva: ott van tenyerében a láng. Szavai és modora még mintha iskolás példaképek segítségét is igénybe vennék, a karakteres magatartás kialakításához azonban ösztönösen egyénre szabott - s csak látszólag ellentétes jellemű - szerepjátszót talál: Ady Endrét. A Temesvár. Dózsa tábora, az 1514 és a Változatok egy kurucdalra két verse mindenképp a nagy elődöt idézi. A hang is romlatlanul rebellis: „Ha győzünk - tán a győzelem fordul majd ellenünk. S ha nem - kitépett nyelvemen dadog tovább hitünk. ” (Temesvár. Dózsa tábora) A vers dátuma 1970. Az összkép Baka Istvánt mutatja. Mindent ismer a költő, ami naggyá teheti, s ami naggyá is tette. És ezen a téren nem a formai bravúrok bemutatása a lényeg, hanem az, hogy mennyire céltudatosan készült szemléletben, etikailag és mesterségben egy tehetségéhez méltó pályára. Ő már az első két kötete után az volt, aki kezdetben lenni akart. A költészet önismereti kurzusában kialakult benne, hogy milyen feladatokra hivatott. Sosem lépte at az általa bejárt határt, nem lehet egyetlen jelzőjét a szemére vetni. Minden verse válogatott, igénye a kezdetektől a kínok utolsó kapujáig nem lankad. Verseit nem csupán írja, hanem - ő mondta - dolgozik rajtuk. „Mert én nem vagyok fontos. Nem én vagyok a fontos.” Baka Istvánnak bevallottan nem az volt a célja, hogy magát Ady méretű költőrobusztussá formálja. Ő alkatilag is másra volt hivatva. Az idézet akkor hangzott el szájából, amikor szerepverseinek gondolati kialakulására kérdeztem rá. Akik az ő költészetével foglalkoznak, azok számára adott és megkerülhetetlen problémakört jelent az egyes életszakaszok kínálta és az alkotó által meglelt jelmez és álarc. Mindegyik áttetsző, s mindegyik mögött ott él - igen erős kontúrokkal - Baka István. Nem is az a nagy feladat az ő esetében, hogy a szerepjátszást általában vagy lelki vonatkozásában elemezzük, hanem az adott figura kiválasztásának miértje adhat adekvát válaszokat a költő és világ kapcsolatára. Ugyanis a fontos mégiscsak Baka István, mert ahogy mondta: „...én vagyok Liszt Ferenc is, de SénerJános is én vagyok.” A végigjárt magatartásformák, az egyes alakok, díszletek, helyszínek és viszonylatok, az azonosulás késztető erői kérdések egész sorát vetik fel az életmű vonatkozá
