Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Varga Károly: Baka István újabb versei - November angyalához

56

Új Dunatáj 1996. június

A lírai én vergődését a versmondatok fölbomlása (még nyomasztóbb, amikor a negyedik és az ötödik versben ragaszkodik a hagyományos kötött formákhoz) azzal árulja el, hogy újra és újra visszatérnek ugyanazok az érvek, pedig ezek hatástalanságát a folyamodó már tapasztalhatta.

A Gecsemáné, a Szekér és a Zsoltár című költeményekben ez a személyesség a dávidi zsoltároktól a Pilinszky János-i létfilozófiáig és a rá jellemző képalkotásig terjedt. A tördelés, a versszerkezet (például az utóbbi kettőben) olyan kombinációkat mutat, hogy az olvasó hajlandó lenne mindezt a golgotái áldozatra késztetett és kész személyiség vallomásának tartani.

A negyedik és ötödik vers képszerűsége a századvég élményét idézi: a naturalizmussal színezett szecessziós világérzést. A Siralomház a Munkácsy-kép újabb jelentésével lesz gazdagabb, a Klepszidra infúziója groteszk mása az ókori, középkori időmérő szerkezetnek - beúsztatva a gyermekkori élményeket.

Baka az Idővel küszködik, amelynek relativitása a felnőtt ember számára már nem tananyag. Úgy vélem, a szigorú formákhoz való ragaszkodás kísérlet a pillanat rögzítésére. A 10/11-esek és a 9/8-asok jambikus sorainak váltakoztatásába itt-ott bezengeti a magyaros ütemet is, de akkor is a mívességre törekszik, amikor vakrímű sorok követik egymást. Négysorosai érintkeznek a témával, akár 4, akár 5, akár 6 versszakról van szó - a Gecsemáné blank verse-szerűsége pedig a drámai monológ - képzetével háttér-drámát tételez föl, a középkori misztériumjátékokat is imitálva.

Tél Alsósztregován

Az egyetlen 1993-as, pályadíjas hármasszonett fölfogható a Tragédia parafrázisának, az akadémiai értekezését író Madách szemszögéből (A nőről, különösen esztétikai szempontból, 1864.). Ám a vers epikai, biográfiai szituációja inkább a Szontágh Pálnak írt, 1857. február 7-én kelt leveléhez köthető: már megvan „fejben” a nagy mű - s Fráter Erzsi hiányát érzi még az otthon és a táj rezdüléseiből. A nyitóvers tárháza az önevokációknak, melyeket a kutatók fejtenek majd föl a versszöveg szövetéből, jelzésszerűen említek kettőt: „Nyúl-marquis róka-sans-culotte-fogakkal / Szaggattatom, - futnék, de nincs hova.” (Háborús téli éjszaka, Körvadászat, Döbling) és „Sakktábla-padlón asztal és a székek - / Bevégezetlen játszma figurái; / Ma már az Úr és Lucifer se játszik...” (Vasárnap délután, Isten a városban vagy a csodaszarvas pusztulása). Külön csemege a sajátos bakás kép: róka-sans-culotte-fogakkal, ez is felzárkózik a láncmetaforákhoz.

A Carmen hármasvers a carmen (hang, zene, ének, dal; költemény, versezet, vers; jövendölés, jóslat, jósige; varázsének, varázsige; vallási hitszakasz, törvénycikk; versbefoglalt talány - Finály Henrik), a kármin (mn és fn Kárminpiros. [vszó: lat v fr.] - Magyar értelmező kéziszótár) és a Carmen (P.Mérimée és H.Meilhac -