Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Varga Károly: Baka István újabb versei - November angyalához

Varga Károly • Baka István újabb versei - November angyalához 55 Fried István tanulmányát (Baka István hetvenkedő katonája [A tragikus Háry Já­nos] -Jelenkor, 1995/6.). Vadszőlő A ciklus szigorú szerkezetű költeményekből áll: két (három) petrarcai szonettből és egy 4x4-esből - ez utóbbit nevezte a költő egy alkalommal magyar szonettnek is. Az imitáció és az evokáció fegyelme késztethette erre a költőt - nem tudjuk, de azt igen, hogy a fölidézett mesterek: elsősorban Arszenyij Tarkovszkij (de mögötte Brodszkij, Paszternák, Jeszenyin és még hányán) versei azért is olyan megszerkesz­tettek, mert a létező világában csak a műalkotás biztosíthatta az emberi rendet, a görög eszményű kalokagathiát. Jó lenne, ha egyszer egy kötetben olvashatnánk (időrendi jegyzettel) Baka István fordításait, s akkor választ kaphatnánk a versek kapcsán megfogalmazódó kérdések (allúzió, reminiszcencia) egy részére. A Vadszőlő, a Változatok egy orosz témára, az Orosz szonettek betegség-versek, de nem a lírai énhez kapcsolódnak, hanem a lírai ént megnyomorító korhoz. A Dosz­­tojevszkij-hősöktől származó huszadik század emberének fájdalmas életbölcselete szólal meg ezekben az alkotásokban, s a létmeghatározás fintora: „Ezek a versei csak fordításban léteznek.” Kérdés, hogy Arszenyij Tarkovszkij életműve és szemé­lyisége milyen mértékben kapcsolódott az orosz szimbolistákhoz (például Inno­­kentyij Annyenszkij, Andrej Belij, Alekszander Blok, Vjacseszlav Ivanov és Milail Kuzmin költészetéhez), akiknek verseit az utóbbi években fordította a szerző (Orosz szimbolista költők, szerk.: Fejér Adám, Szeged, 1995.). Ezeknek a kötött költeményeknek azonban nemcsak az orosz alkotókhoz van köze. Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaz a történészek állítása - és Ady Endre sejté­se -, hogy a magyarság ebbe a régióba is, és amabba a régióba is tartozhat, ám ez a komp-ország - lét inkább a kelet-európaihoz közelíti. S ez a felismerés az emlékek rejtette értékek és az eltávolodott idill nosztalgikus fényében, hangulatában érthe­tő meg, sejthető meg leginkább. S akkor a vadszőlő levele is megkapja külön jelen­tését. Gecsemáné A ciklus hat verse sajátos alapállású párbeszéd: valamenyi mű alaphangját megadja a cikluscímadó költemény apokrif kételkedése, a szenvedés és az elárultatás élmé­nyétől, jövőjétől megrettenő ember lázadása. Apokrif, mert Baka István lírai énje ateista alapállásból közeledik Istenhez; ám lázadásának egyedisége (mert művi, mert egyéni sorson alapul) mégis rokonítja mind az Ószövetség, mind az istenes versek szerzőivel.

Next

/
Thumbnails
Contents