Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Varga Károly: Baka István újabb versei - November angyalához
54 Új Dunatáj 1996. június bravúrjai, verstani megoldásai, de mesteri visszafogottsággal. A költő a kis egységek belső rendjének a kialalátásában is következetes: minden esetben az első alkotás a ciklus címadó vers; de a kötet címadó költeménye a hatodik ciklus utolsó, hatodik darabja. A kötet szoros szerkezete - akár a kerékagy és az abroncs a küllőket - monolittá rendezi a szerző szerint összetartozó, és így a kötetet adó költeményeket. Háry János búcsúpohara Garay Jánosnak 1843-ban „született”, mesélgető, magát huszárnak állító bakája nemcsak azért lehetett a szerepdalok kiváltója, mert az utóbbi években megerősödtek a Szekszárddal összekötő szálak (Babits emlékplakett, Alisca Borrend stb), hanem azért is, mert Baka fontos és különös élet- és léttapasztalatok birtokosának tekinti a latinos, germános szerkezeteket használó népi hőst. Ha a Háry-dalokat olvassuk, úgy érezzük, mintha a Holmit író Bessenyei György szavait olvasnánk. „...Úgy gondolta a község, hogy sokáig nem lehetett katonáskodni fegyver ellen való nélkül, mert ha nem egyszer, másszor csak levágják, vagy megölik az embert. Aki tehát fegyver közt vénült, s valamelyik faluba régen meghúzta magát, a becsületes tanácsba nem járt, templomot elmulatott, mivel a vén katona úgyis egy sem buzgó, karó alatt a napfényen sokat pipázott maga, s fejér pálcácskával a homokba előtte kaparászott, sok szenvedett nyomorúságain gondolkozott...” Baka Háryja ugyan nem a falunak mesél - s talán a prüsszentő Halálnak sem -, de hallgathatja bárki létösszegző és időszembesítő dalait. Az egyre csökkenő terjedelmű négysoros strófákba szorított dalok a magyaros nyolcastól a jambikus kilencesen át a klasszikus tízes, tizenegyes sorváltozatokat mutatják - ám ennek a verselési kötöttségnek ellentmond az írásjelek hiánya, amely akkor is elbizonytalanítaná az olvasót, ha nem használna áthajlásokat. Ha Háryjános nem is, de Baka István mindent tud a reformkor verseszményéről: ott van a keretes szerkezet (az első versben és az utolsóban), a lírai én azonosíthatósága (a másodikban), a népi és a népies szóhasználat..., hogy aztán egyszerre robbantson láncmetaforájával: pilymallat-alkony-áborok! (Háry János bordala) A mini komplex kép értelmezésébe terjedelmi okok miatt nem bocsátkozhatunk, de felhívjuk a figyelmet a Baka-életműben eddig szereplő kettőre: az első a Helsmgórben olvasható: „hal-ember-vérszaga”, a második a Döblingben: „Döbling-Magyarország-Pokol”. A költő szerint ez a ciklus „anaforikusan” jött létre: mindegyik verscím Háry Jánossal kezdődött. Azonban sokkal több jelentést hordoz ez a rend, hogy ilyen egyszerűen elintézzük - már csak a nyitóvers János pohár” néprajzi búcsúztatói jelentésére is figyelve. A nagyotmondó katona toposzának bővebb értelmezéséhez lásd
