Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Varga Károly: Baka István újabb versei - November angyalához
Varga Károly • Baka István újabb versei — November angyalához 53 Cvetajeva megjelennek a magyar és a világirodalom „hősei”: Háry János és Don Jósé; s természetesen olvasható Sz.Pehotnij vagy Yorick, a két Baka teremtette költőtárs lírai vallomása is. Aki figyelemmel kíséri a szerzői megnyilatkozásokat, riportokat, az tudja, hogy a Próteuszként alakváltó, szerepeket játszó, figurákat teremtő Baka az őszinteség erejével szólaltatja meg alteregóit, ám mindig kicsúszik az igazságra vonatkozó kérdés megválaszolása alól. Ritka pontossággal felelnek azonban a teremtett hősök, Pehotnij, Háry vagy Yorick: „Búcsúzom tőletek barátaim ti / Kik elfecsegve minden titkomat / csak egyet csak egyet nem mondhattatok ki / A legnagyobbat a Titoktalant.” (Yorickpanaszdala) Mi a titok? Mi az igazság? - és Mi a mi? A műalkotás akkor is a világra irányul, ha fókuszában a teremtett világ személyisége áll. S a Bakamű egyszerre kelti föl a kíváncsiságot, illetve az információhiány időleges megszűntetésének a vágyát és élményét. A ciklus: az értelmes rend illúziója Hosszabb ideje izgat a ciklus problémája. Hogyan jön létre a szemfényvesztés, hogy bizonyos mennyiségű alkotás - amely nem ezért született (kizárható?) - egyszerre érzékelhető renddé áll össze. Nem az alapelvek sokfélesége vagy a művek bizonyos sajátossága, hanem maga a tény érdekel: mennyiben kell hozzá a befogadó felkészültsége? A matematika és a logika nem segít; ami a végtelenség illúzióját kelti, az végül is illúzió marad. Lehetséges, hogy a befogadó a cikluselv megsejtésében közelébb kerülhet a válogatóhoz, mint az egyes művek értelmezésével? Vagy csak ez is egyik eszköze a kulisszateremtő és -alkotóművésznek, hogy a háttérbe vonuljon? Baka István ciklusai között egyre nagyobb azoknak a részaránya, amelyek - miközben szoros epikai háttérre támaszkodnak - kezdenek megfelelni az életműben is egymásnak. Lassan nem a valamilyen módon összefüggő versek lesznek a vizsgálat tárgyai, hanem azok a ciklusok, amelyek a Baka-kötetekben kapcsolódnak egymáshoz. A szerző hat ciklust formált az 1993-as és az 1994-es költeményeiből. Az első három művet foglal magába (72 sor), a második is hármat (58 sor), a harmadik hatot (118 sor), a negyedik újra hármat (144 sor), az ötödik szintén hármat (138 sor), míg a hatodik (206 sor) ismét hatot. Figyeljük csak meg a cikluscímeket - Háry János búcsúpohara, Vadszőlő, Gecsetnáné; Tél Alsósztregován, Yorick visszatér és Philoktétész -, először együtt olvassuk össze, aztán azokat, amelyek kapcsolódnak egymáshoz! S akkor próbáljuk meg a verseket is így olvasni - egyszer legalább. Baka István a kortársak között az egyik legavatottabb ismerője a költői formáknak. Látványosan egyszerű kötetkompozícióját át- meg átszövik ötletei, stilisztikai
