Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Árpás Károly: Töprengések egy monográfián
Árpás Károly • Töprengések egy monográfián 45 Árpás Károly TÖPRENGÉSEK EGY MONOGRÁFIÁN Képek az esó'verte ablakon Amikor egy költő alkotásaival, köteteivel foglalkozunk, akkor óhatatlanul föltevődnek a kérdések: hogyan helyezzük el ezeket az életműben, és hogyan értékeljük az életművet? Azért sem lehet ezeket válaszolatlanul hagyni, mert az olvasókon kívül fölteszi - fölteheti a szerző éppen úgy, mint a recenzens, a beszélgetőtárs, a bemutató, a barát vagy az ismeretlen befogadó; s a hiányzó válaszra a hallgatás nem lehet felelet. Miért kell dolgozni a Baka-monográfián? Miért szükséges a Baka István-i életmű bemutatása és kritikai értékelése? Egyrészt, mert ez az életmű a dantei rengeteggel egy, amelyben szükségünk van a kalauzra! Hiszen ha megsejtjük az oeuvre, a tvórcsesztvo arányait, akkor természetesen elbizonytalanodunk - ám így jár ezzel a kalauz is: nem lehetünk sem vergiliusok, sem eckermannok! Másrészt azért is kellene egy monográfia, mert az olvasói/kritikusi befogadás sajátos valami. Elsősorban a jelenben gondolkodik, azaz olyan művek érdeklik, amelyeknek a szerzője újra és újra elkápráztathatja őt is, a befogadókat is. Igen nehéz olyan életműre irányítani a figyelmet, amely - lezárulta miatt - kikerült a napi aktualitásból. Arról se feledkezzünk meg, hogy a könyvismertetések és kritikák mindig is többé-kevésbé az esztétikai/kritika-elméleti divatirányzatok függvényei. Nem lehet elvárni, hogy az időben lezárult életművekre tekintettel legyenek - hacsak nem megbotránkoztató módon -, hiszen a tanácsokkal segített művész már egyáltalán nem változtathat alkotói módszerein. Harmadrészt pedig azért is szükségszerű ez a monográfia, mert - amellett, hogy megteremtődtek a feltételei - nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a forgandó időben élünk. A költő meghalt, az életmű lezárult: milyen egyszerűek ezek a logikai ítéletek - s menynyire hihetetlen a kényszerű igazság: kilépett az időből. Mások ma is írnak, új verseket, új köteteket jelentetnek meg, s Baka István csak akkor lesz élő az irodalomtörténet számára, ha beszélünk róla, értelmezzük műveit, értékeljük hagyatékát. A költő visszatérése mindig időigényes. Túl kell jutni az első állomáson, ti. hogy életművét csak kor-dokumentumnak fogjuk fel; s itt van óriási felelősége a kritikusoknak, az irodalomtörténészeknek. A felelősség és a kényszer nyomását viszont ellensúlyozza az a hit, amelynek lényege: Baka István életműve tartalmazza azokat az időtlen értékeket, amelyek biztosítják a feladat szépsége mellett annak megvalósulását, megvalósíthatóságát is. Milyen kérdések merülnek föl a megírandó Baka-monográfia kapcsán? Csak je-
