Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Árpás Károly: Töprengések egy monográfián
46 Új Dunatáj 1996. június lezni szeretnék néhányat a sokból - s legkevésbé akarok a leendő monográfus személye elé követelményeket állítani. Ez a megszülető munka nem lehet életrajz. A szerzőről ehhez túl keveset tudunk, hiányoznak a visszaemlékezések, a naplók, a levelezés - még csak kéziratos változata sem készült el, jegyzetei, adatai is hiányosak. Bár a rendelkezésre álló recepció többé-kevésbé pontos, ám egy ilyen jellegű dolgozathoz nem tartalmaz elégséges információt. Nem zárjuk ki annak valószínűségét, hogy valamikor birtokába kerülünk a lehető legteljesebb életrajzi anyagnak - de erre várnunk időfecsérlés: sokkal időszerűbb a munka annál, hogy ezekre az adatokra várakozzunk. Tehát a megszülető monográfia nem lehet biográfia a szó igazi értelmében. Az életmű darabjainak időrendi kezelése összeférhetetlennek tűnik a költő tudatosan komponált ciklikus szerkesztésével. Különösen a lírai alkotásokra igaz ez az axióma. Bakánál - akár Ady Endrénél - nem igen lehet kiindulni az alkotások időrendi sorrendjéből, mert az egész életművet éppen úgy (lásd TÁJKÉP FOHÁSSZAL), mint az egyes köteteket a ciklikus szerkesztés határozza meg. A létrehozott ciklusokat a költő csak a legritkább esetben bontotta meg. Ugyanakkor a kronológia megállapítása is kétséges, mert Baka nem datálta alkotásait, s környezetéből is csak visszaemlékezéseket nyerhetünk e tekintetben. Márpedig a kronológiai pontosság nélkül hogyan térképezhetjük föl a jellemző képek kialakulását, a Baka István-i megoldások sajátosságait, a szerzői motívumokat és a Baka-mitológia toposzait és archetípusait? A rendelkezésünkre álló adatok igen bizonytalanok és hézagosak, mert mit sem tudunk kezdeni a megjelenések adataival, sőt esetenként a szerzői közlések is tévesek lehetnek (például a VÁZLAT A VÉN CIGÁNYHOZ szerzői datálása hibás - „(1974)” -, mert az első közlés a Tiszatáj 1973/6. számában történt). S akkor nem is beszéltünk arról, hogy ritkán ugyan, de a költő megváltoz-tatta műveinek címét, vagy hogy több helyen is megjelentette ugyanazt a művét. Itt és ebben várjuk és kérjük a szerző közeli ismerőseinek emlékezését! Nagyon fontos kérdés a monográfus kompetenciája szempontjából, hogy ismerjük-e kellő objektivitással az 1965-1995 közötti magyar irodalmat? Sem a „spenót” folytatása, sem Pomogáts Béla, Kulcsár Szabó Ernő, Rónay László, Madocsai László áttekintései vagy akár az UMIL akármelyik kiadása nem igazíthat el ebben a kérdésben. Hogyan értékelhetjük a költő életművét, ha nem tudjuk elhelyezni a kortársak között? Nem lesz-e vállalkozásunk eleve torzó - és várhatunk-e addig, amíg ezek a korszak-monográfiák megjelennek? Úgy vélem, vállalnunk kell a bizonytalanság kockázatát. S akkor még nem beszéltünk a legfontosabb kérdésről: milyen esztétikai alapvetéssel közeledjünk az életműhöz? Melyik művészetelméleti iskola tanításait használjuk vezérfonalként, milyen nézetek mellett kötelezzük el magunkat, hogy már a kezdeteknél elkerüljük a kritika buktatóit? Mit kezdjünk azzal, hogy a szerző
