Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Fenyvesi Félix: Im memoriam Baka István
Fenyvesi Félix Lajos • In memóriám Baka István 43 Fenyvesi Félix Lajos IN MEMÓRIÁM BAKA ISTVÁN í Meghaltál te is drága barátom, örök gyermeki arcod sose látom, szakdlladón hópehely táncol, senki nem vált ki a haláltól. 2 Bocsáss meg nem mentem el. Csak ravatalodhoz, virág nélkül. Lám a sírnál minden összebékül, koporsód Rachmaninov zongorája: őszi napfényhúrok zengenek, vasgöröngy veri a fedelet. Ne legyen nehéz a szekszárdi föld. Lesz egy-egy verssorra száz év időd, irgalom lámpása, ég: a Hold. Mi virrasztunk egyedül, árván, idézzük arcod, mikor még ragyogott, s bort bontunk a gyász éjszakáján. 3 Élünk, Pista, egyre nehezebben. Utolsó csepp vérünk hulltáig kfacsarnak. Nem kell harminc ezüst, egy is elég, testvér a testvért elárulja, s elbujdokoltak rég akik másokért akartak tenni.
