Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Fenyvesi Félix: Im memoriam Baka István
44 Új Dunatáj 1996. június Akár Szent Sebestyén mellkasa száz sebből vérzik e kendőnyi ország, hová sodródunk, verődünk - ki tudja? Minden vacog. Fél. 4 Végtelen, vak éjünk felett utolsó lélegzeted csillagként világol. Életed kilobbant gyertyaláng. Flalálod tündöklőföldalatti Nap. Zöld ág takarja fejfádon neved, elhajtom, hogy lássa Isten. 5 Már lenyugvóban van a Nap, madár száll keresztedre, tollán megtörnek a sugarak. Mit mondjak mégi Nem maradtak csak néma szavak. Halott, halott, halott, halott. Jaj, hogy gyönyörű májusunk nem láthatod: az orgonavirágzást, tulipánok, rózsák bíbor fáklyáit, almafa-kerteket, a fényt. Halott vagy. Halott, halott, halott. A csönd harangjait szótlanul hallgatod, olykor visszafáj még a búcsú pillanat, várod, érc-dzsungeleken át Ady meglátogat, tudom, nem fogsz te beszélni másról, csak erről a szent, drága, közös Hazáról, fáradt gyermek fejedet keblére szorítod, világ fájdalmaival megszomorítod.
