Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Zalán Tibor: Baka István, kortársunk
Zalán Tibor • Baka István, kortársunk 37 Zalán Tibor BAKA ISTVÁN, KORTÁRSUNK volt. Jó lenne novellásítani ezt a helyzetet. Elegánsabb is lenne, azon felül megteremtené a távolságtartás lehetőségét. A közelről jól látható gödrök, felületek, kitüremkedések, pattanások, szeplők eltűnnének az ábrázolt arcról, a távolság jótékony retusálásában elkerülhetőek az utóbb kezelhetetlen pillanatok, eltompulnak a hántások, a haragok, a személyeskedő indulatok. De nem lehet, mert nem lehet. Nem engedi az a közelség, amellyel egymást szerettük és martuk .azzal az emberrel, akit most már múlt idejű igékkel tudunk csak megszólítani. Ilia hívta fel a figyelmemet arra, hogy létezik egy Baka István nevű ember az irodalomban. Hogy nagyon jó költő, akitől lehet tanulni. Aki Szegedre tart, és hamarosan megérkezik. Hogy legyünk majd barátok, mert alig pár év van csak közöttünk, és hogy fogjunk össze a faszívű várossal szemben. Később kiderült, mennyire igaza volt, őt is kicsinálták, bennünket is félig-meddig. Nekem akkor jelentek meg az első verseim a Tiszatájban, neki akkor készülődött a nyomdák felől a Magdolna-zápor kötete. Éppen egy nagy fázissal tartott előttem. Előttünk, mert Géczi is ott volt, aki feltehetően jobban és hamarébb a szívébe ette magát (szerette a virágokat, én akkor azt sem tudtam, mi az a virág), mert ő lett Tamás gyermekük keresztapja is. Megjelenése inkább csalódás volt, mint öröm. A versei alapján robosztus, nagydarab és hangos férfiút vártam. Alacsony, szakállas, szemüveges, pocakosodó férfiú állt előttem. S bár megdicsérte a Tiszatájban megjelent két versemet, láthatóan nem volt elragadtatva tőlük, egyáltalán, kedvetlennek és zárkózottnak éreztem. Megsejtettem valami lekezelőt benne, de rosszul éreztem, mindössze ő is zavarban volt, nem készült fel rá, hogy lelkes és mindenre képes fiatal költők várják Szegeden. (Meg is csináltuk, Vele, hamarosan a Gazdátlan //«y'oT-antológiát, melyért ma sem kell szégyenkeznünk talán.) De nagy hibájának találtam azt is, hogy nem ivott, s ez akkor szinte áthidalhatatlan problémát okozott nekem, mert én meg éppen akkor ittam, s nagyon. A barátság csikorogva indult, annál is inkább, mert Baka gyanakodó volt. Az első beszélgetésen leszögezte, hogy mi - mi ketten G.J.-vel és ő - nem vagyunk nemzedéktársak. Sőt, a pestiek sem nemzedéktársai, gondolt itt Nagy Gazsira és Pintér Lajosra. Szereti és tiszteli őket, szeret és tisztel bennünket is, de nem. Legfeljebb - az akkor még író - Pass Lajos, és még néhányan, akik viszont már akkor ab
