Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Géczi János: 218. veszprémi naplemente
32 Új Dunatáj 1996. június Géczi János 218. VESZPRÉMI NAPLEMENTE a mondatban lakik valaki négy napja a mocorog neszez rá-rágyújt hangosan felolvas nincs szó amelyet ne hangsúlyozna agyon a vesztett helyzet akkor jött létre amikor rájöttem ki a lakója miféle alku köti a világhoz fekete pléh zörög villámot a névelőkben akkor lett (lettem) végképpen az övé mindenhol van egy isten áttetsző vagy fehérselyem vagy a gyep ó'szült utas az aritmetikában úgy közelíted meg ő (az) {gyen közelít meg a mutatványos tudományban ismétlődik de mutatás ez is bárköltészet ahogyan átformáz a figyelt mondat benne a nyugágyát nyekergető isten mégis tükörterem vagy valami vérhó isten isten minek szóltál közbe málnát szemezz vagy nevelj epret enyvet főzz a 12-es bélyegeknek a napban a nap megint elmúlik nem látszott benne ami bent volt
