Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Solymár Imre: Baka István diákkora, s "legboldogabb" esztendeje, 1965
28 Új Dunatáj 1996. június Hét csillagkép (Baka István első nyomtatásban megjelent verse) 1. Hát érted, Kedves, ezt az évszakot? Nagyon hideg van, vagy csak mi fázunk? hát ez a nyárvég? emlékszel, ilyen korán még nem vonták be a zászlót. Minden rendszertelen, vagy mindenben a rend munkálja tán ellentmondásait? Vagy csak mi látjuk így, és szívünkben a csend, az ilyen felleges? Nem tudom, s te sem... 2. A legbiztosabb most a töredék. A végtelen csak a befejezetlen dolgok sajátja. Hallgassunk! hiszen szavak nélkül bolygok szívedben. Ó, mindent tudva élni! érted ezt? Oly jól tudott vagy bennem, mint a fény, s én, mint az ösztönök, kuszáit és ismeretlen... 3. Ha kincseid érces szigorából felszökne már a fájdalom, s ami kincseimtől mindig visszarándul, zokogva sikoltaná - tudom! -Ó, bírj szeretni úgy, ahogy szeretlek, bárkit! - miért igaz e félelem ? Most, aki a magaslaton él, ködös völgyet súrol szüntelen?
