Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Solymár Imre: Baka István diákkora, s "legboldogabb" esztendeje, 1965

Solymár Imre • Baka István diákkora, s „legboldogabb” esztendeje,... 29

Azt hiszed, a léted csak te vagy, senki sincs, aki megsokszorozza?

Ami önmagadnak megmarad, megkeseredik magába rogyva.

4.

Mert ismerlek, fekéllyel verten is szeretned kell, s ha véresen szó és fog együtt buggyan ajkamon, s ha nem is jön hozzám már senki sem, s ha én dobnálak el, mert megtagadni a megismertet nem tudom.

Az ösztönnél is mélyebb kötelék kötöz hozzád: az Értelem.

5.

0, olyan ártatlan vagyok, mint kisgyerek, ha sír; tőlem félsz ?

Magamat is megbüntetem.

Ha akarod, hát nem eszem három napig, vagy folyót ússzak át?

Nem is tudom, mit tegyek, hogy meghallgass, hogy téged végre visszaadjalak magadnak,

talán sejtelmesebb s áttetszőbb színekben, de olyannak, amilyen legmélységesebb zugaiban is, hát nem hiszed, hogy tudlak, úgy tudlak, ahogy a verselők a délutánt, s a legtisztább tekinteteket? s ki vagyok én ? a töltőtollam, a könyveim, vagy az illatok, amik éjeimbe zsúfolódnak ? ó, nem, te vagyok én, s te megtagadnád részemet önmagambái? —