Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Arató Károly: Ingyen-vonat

ve lángoló kazlai- A trombitákból disznócsorda ömlik elégikus porfelhővel. Hadonászik Ádám bácsi, átkozódva az elvonuló háború után hajítja szétlőtt lábfejét, duzzadó anyamellü temetődomb ringatja szendergő halottait. Röppennek, libbennek ösvények, gyalogutak, hurkolódnak hetedhét-kóborlások cipőzsinórjai: sorsok masniba kötve - és áramló májuselsejék lobogó színes-szalag-hajzattal és remegő orrcimpájú felbuzdulások a komor fejkendők körül, míg zakatol az ezer lóerős szerelvény, égzengésesen a Déli Pályaudvarra befut és kormosán megáll.

A nénikék motyóikkal, cók-mókjaikkal kikecmeregnek a látomásból, megjegyzések üvegszilánkjain tipegnek a mozgólépcsők felé, hátuk mögött a történelmüket játszó fúvószenekar.

Ameddig rézfény-csillogással a „Metró”-csodában végképp alá nem merülnek, a hangszerekből pernye száll, döngölt arc és galambcsapat.