Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Bakonyi István: Bereményi Benő András: Köldökzsinór
adnia a nagyravágyó madárnak; lelkét. A példázat aktuális és találó. A közösségért való aggódás - az expresses verbis politikus költészet hiánya elleniére - ott munkál verseiben. A szabadságvágy (Jannisz Ritszosz) nemes érzése mellett az általános emberi szenvedés (Némaság könyve) készteti szólásra. A ,,Ne felejtsétek el” intés versei értelmezőihez, a kritikusokhoz. A költőnek kétségtelenül igaza van, csak a forma, a megközelítésmód elcsépelt, s kicsit olcsó. Az elkülönült közösséghez tartozás élménye több versében ott munkál búvópatakként, főszereplővé osak a Nyár a cigánytelepen soraiban válik. Látásmódja egyéni. Bari Károly megtalálta önmagát, néhol mégis, mintha Piiinszkyt hall an ók ki sorai közül: fúj a szél, vesztőhelyek üzenete sötétlik, hóba taposott fenyőtű, fűrészpor, száraz [vér. Költeményeiben szabadon áradó képeinek rendelődik alá a forma. Meglepő szókapcsolatai — hajnalkötöző, sziromvicsorgás, harmatsarkú, harmatbakancsos bogarak, gerincek csomt-hídjai, hóba-hantolt koponyák, uszonyujjas kesztyűkkel körbedobált hold - mind-mind egy modem versírásmód adekvát eszközei. Bari Károly verseiben több az érdekesség, mint a hétköznap iság, több a formai újítás és bravúr, mint a tartalmi. A tíz év előtti sikerhez most még aligha talál vissza . . . (Szépirodalmi 1983.) BAY ENDRE Bereményi Benő András: Köldökzsinór Legújabb prózánk egyik jellegzetes tárgya: hogyan ól a fiatal értelmiségi, illetve milyenek a cselekvési lehetőségei változó világunkban. Sok műben azt is elemzik az írók, hogy az egyéni és közösségi akadályok miképpen teszik „lebegővé”, őrlődővé ezt a korosztályt és réteget. Bereményi Benő András első regényének hőse a 70-es évek viszonyai között keresi lehetőségeit. Jelzésszerűen sokszor föltűnik, hogy ez az évtized nem hozta meg hazánkban azt, amit a 60-as évek után várhattunk. Az elemzés inkább a társadalomtudósok feladata, egy regény viszont változatlanul olyan kérdésekre adhat választ, melyek az egyén helyzetére vonatkoznak, arra, hogy a címszavakban hangoztatott jelenségek mennyire befolyásolják a egyes ember helyzetét, sorsát. A Köldökzsinór írója (s hőse) közeli viszonyba kerül velünk. Szó sincs hagyomámányos távolságtartásról, objektivitásról. Majdhogynem szemérmes a kapcsolat közöttünk. „Nem életregényt tart kezében a tisztelt olvasó . . ., csak néhány történés és néhány csomópont kijelölése, amire futotta a szűk idő ... Ez a hang - személyességén 'túl — a legtöbb regény fiktív jellegére sem emlékeztet; leginkább talán ahhoz a regénytípushoz közelít Bereményi Benő András, amely az esszé lehetőségei vei is élni kíván, a történetet gyakran szakítja meg az író bölcselkedéssel, magyarázattal. Összefügghet mindez a tárgy „értelmiségi” jellegével, még ha az események ábrázolása vontatottaibb is ezáltal. S mint annyiszor, itt is egy szerelmi kapcsolat adja az embernek az erőt a további harcok megvívásához. A testi-lelki harmónia rögzítése mellett azonban ott a szorongás, a csődtől való félelem. „A sosem ismert kudarctól való rettegésem verejtékké oldotta lanyhulónak érzett erőmet, kétségbeejtően puhán bukkantam fel a bérelt szoba ágyán, s rántottam magammal őt is a halált idéző mozdulatlanságba.” Együtt van itt a szerelmi-szexuális viszony ismert képlete a kitágított gondolattal; „a halált idéző ?nozdulatlanság” az egész emberi sors vázát adja. Ugyanakkor a regényhős törekvósrendiszerónek kockázatos jellegét is érzékeltetni tudja általa az író. Bereményi Benő András epikus szintézisre törekszik. Művében megtaláljuk a legújabb prózai irányok hatásait, de nem nélkülözzük a sztori, a fordulatok hagyományos olvasói élményét sem. A belső monológok, az időváltások, a finoman kidolgozott hangulatképek nem feszítik szét a regény vázát, a burjánzó mondatok után mindig ott a racionális végpont. A Köldökzsinór szerzője nem jár új utakon, de érzékenysége és rendszerező képessége alkalmassá tette egy koherens szintézis megteremtésére. Egyre tudatosodó hőse már „elébe megy helyzetének”, változtatni is 78
