Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Salamon Nándor: Dunántúli város 1942-ben egy világpolgár szemével
hanem a mindennapi élet mozgalmasságával, színeivel, földközeli képek felvillantásával nyűgözi le és bűvöli el vendégét. Kállai könnyen ráhangolódik a külvárosi élményekre, annál is inkább, mert tudja: egyik céljához, a szobrász műterméhez vezet e barátságos útvonal. E környékről nem volt szokás cikket írni akkor tájt, pedig nemzedékek szívéhez nőtt kerülete már az abroncsait feszegető városnak. Mielőtt követnénk nyomukat, két megjegyzést kell tennünk. A város nevének eredetét nem jól tudta Borsos Miklós. Ja úr in um latin eredetű szó, régebben volt használatos, még a török hódítások előtti időkben. Ez az egyik. A másik: Sajnos, Mcdgyessy szobra eredeti méretében soha nem került kiöntésre, felállításra. Az öntést akadályozó 'háború a gipszmodell pusztulásához vezetett. Csupán feles változatát állították két évtized múltán mai helyére, a Rába partjára, a várfalak alá. S most gyerünk Palatinusstadtba! „...először menjünk át ezen a vasúti hídon és tegyünk egy letérést a déli városrészbe - Nádorvárosba. Mesés dolgokat láthat itt az ember. A világ egyetlen baedekerje sem említi, nemhogy csillagokkal megjelölve, ök. ahhoz sokkal hétköznapibbak és profánabbak. de nekem 25 esztendős győri polgárságom alatt a legkedvesebbként nőtt a szívemhez” Szívmelengető vallomás! S a következő párbeszéddel fűszerezett leírás is annyira eleven, szemléletes, hogy nem ütközik nehézségbe elképzelnünk a mezővárosi jellegű Hosszú utcán forró napsütésben bolyongó „felfedezőket”: „Elénk tárul egy óriási szélességű, jobbról és balról légióként alacsony és földszintesen beépített utca, amely látszólag végnélkülien veszik el a izzó, vibráló nyári messzeségben. Utcakép, ahogy azt az Alföld paraszti mezővárosai és falvai mutatják, kecsesen kicsi, egyforma akácfasorokkal, amelyek karcsú törzseikkel. gömbölyű, üde zöld lombkoronájukkal pikánsan rövid szoknyájú b alett ánco sokra emlékeztetnek. Vagy akár struccokra gondolhat az ember. Fejüket félig tollazatuk közé vagy homokba dugják.- Jó azoknak, akik fejüket manapság homokra dughatják!- Ne fantáziálj ismét - intett Borsos -, figyeld inkább az utca festői szépségeit. Az építmények szorosan simulnak a földhöz. mégsincs bennük az a plu?np nehézkesség, amellyel errefelé lépten-nyomon találkozik az ember. Az igazi magyar erő jelen van a tragikum mélyén, de sohasem formát lanul, hanem mértéktartó tapintattal, finomsággal. Éppen egy vendéglő kapujában állunk, pillantást vetünk hatalmas udvarába, amelynek hátsó traktusában minden oldalról nyitott félszerek, kocsiknak, lovaknak. Vásárok alkalmával itt fuvarosok százai kifoghattak, pihenhettek. Udvar és építmények, barbárul primitívek, visszafogottságukban és levegősségükben mégis nyers, zavartalan szabadvonalúság jut kifejezésre. Könnyed, játékos jókedv, amely a hanyatló nappal és fütyörésző széllel rádvetődik.- Nádorvárosban egy sereg ilyen beszáll óvendé glő van - mondta Borsos. - Ezek emlékeztetnek a régi kocsitáborokra, a nomád magyarokra. Különösen vásárnapokon. mikor kocsikkal, lovakkal, ökrökkel volt tele az utca. Vagy mit szólsz a dinnyehalmokhoz az utca másik oldalán? Nem nagyszerű látvány elárasztva, megrakva zaftos gyümölcsökkel? S nézd csak. mégis könnyed és levegős az egésznek a hatása, napsugárral bevonva! Az egész utca tele van a görög- és cukordinnye illatával. Átmegyünk a standot közelről megszemlélni. Négy törékeny rúdon feszül a sátortető, megfelelőn összevarrva színes zsákvászonból. Árnyékában felhalmozva a dinnye. Ott nyújtózkodott elnyűtt lópokrócon az eladó, erőteljes, napbarnította. lump gúnyába öltözött fickó. Éppen délutáni pihenőjét tartotta. Borsos elgondolkodva nézegette:- Ennek aztán jól megy! Ha valaki dinnyét akar venni, először öt kell felráznia... Hadd forogjon a föld tengelye körül, gondolja. És nincs igaza? Bizony Isten irigylem. Ha már a helyébe nem lehetek, legalább egy domborművet kell róla csinálnom. Amikor később a fiatal művész műhelyében álltunk, az ónból és rézből kivert reliefek előtt, láttam, hogy szemléletében efféle figurák milyen mélyen összekapcsolódnak az állati és növényi léttel ” A ma is álló Állmos utcai házról - sajnos - nem szól a vendég. Szerencsére, a Dunántúli Hírlapban találtunk egy riportot, amely egy látogatás kapcsán beszámol, milyennek látta szerzője — jómevű győri ügyvéd -, Borsosék tusculánumát. íme: „A lakás benyílójában szemembe ötlött a karmeliták. temploma részére készült Lisieui Szent Teréz majdnem életnagyságú szobra. A lakásban valóban művészi egyszerűség 74
