Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Salamon Nándor: Dunántúli város 1942-ben egy világpolgár szemével
máson egy barátom, Borsos Miklós, a szobrász fogadott, hogy kísérőm legyen városnéző utamon. Mivel ő művész, vezetésében nyugodt lehettem, hogy csak az igazi értékeket mutatja meg és nem traktál az idegenvezetés többi, megszokott helyeivel". Nehezen találnak egymásra. Hatalmas tömeg áramlik a térre. A lüktető forgalmú nagyváros igaz arcát tárja fel az idegennek. Borsos jó ciceróméhoz illően, ,,nem kis lokálpatrióta büszkeséggel" sorolja a legfontosabb tudnivalókat. A kései olvasó számára némileg meglepő e közlés, mert az ifjú művész, de a későbbi mester sem tudott megbékélni a „kalmárváros” túlzottan anyagias, időnként nagyon provinciális közszellemével. Vendége előtt néhány pillanatig türtőztette magát és lelkesen sorolta: „... a győri állomás mindig nagyüzemben van. A város forgalma igen jelentős - hangsúlyozta magasan felülmúlja puszta lakosságának számát, ami kb. 68 ezer lélek. Ez nagyiparával függ össze... több mint ötven gyár, erőmű és malom üzemel. Ehhez járul élénk kereskedelmi élete. Fő utcáin üzlet üzlet mellett sorakozik.” Az első meglepetés az utcai forgalom láttán éri a vendéget. Elevenen bontakozik ki előtte a „kerékpárosok városa”. Szemléletes szavaikkal ecseteli a friss élményt: „És nyüzsög a sok kerékpár, ahogy azt saját tapasztalatomból azonnal megállapítottam. Villognak, fürgén robognak, mint a szöcskék, miközben vidáman csengetnek, s ez láthatóan ugyanolyan élvezetet jelent nekik, mint a pedálozás. Mindezt meg kellett szoknom, mielőtt a figyelmes körültekintésre indulhattunk”. A századvégen épült, a városképet sokáig uraló eklektikus Városháza - Hübner Jenő műve — vegyes érzelmeket kelt a gyorsan összemelegedő kritikusban és vendéglátójában. Borsos szélsőségesen elítélő véleményét ő elemezgetve, udvarias hangnemben tompítja: „Több részre tagolt, nagy építmény, a múlt század végéről, az akkor követett reprezentációs építkezés elképzelései szerint reneszánsz és barokk formákba öltöztetve, bőséges szecessziós stílusjegyekkel. Kísérőm parányi jót sem hagyott a ,parádékaszni’-n, ahogy ö tiszteletlenül nevezte. Végül azután annyiban egyeztünk meg, hogy magas, karcsú tornya mindenképpen arányosan díszített, finom tónusú, akár egy sakkfigura. Vagy mint egy minor ét. vélte Borsos. Talán arra az időre akartak emlékeztetni ezzel a minarétszerű várostoronnyal, mikor Győr török megszállás alatt volt". E fordulattal az írás íve a történelem felé lendül. A vendég megjegyzéséből kiderül: készült a várostörténetből. Mondaná is a „leckét”, ha szóhoz engednék. Talán akkor kevesebb hiba kerülne a következő sorok közé, s tán az is kiderülne, hogy a városháza tornya a száz évig állt Tűztorony emlékét őrzi inkább, mintsem a török uralmát: „Szerencsére - fűztem hozzá — lexikonból merített tudásom alapján, nem tartott túl sokáig. 1594-ben a várost és erődjét a török kezére játszották, de már négy év múlva Pálffy Miklós gróf és Schwarzenberg Adolf herceg seregei visszafoglalták.- Na igen - szólt közbe Borsos -, ha te történelemmel jössz, akkor azzal jöhetek én is. Kérlek: Győr, előbb Jatirinum. a török Janikról nevezve, az egykori római település, Arrabona helyén épült. Ahogy ez valamirevaló, régi városoknál szinte törvényszerű, többször elfoglalták, szétdúlták, felégették, kifosztották. Győrnek meglehetősen mozgalmas múltja van. Ha akarod, a Király utcában megmutathatom azt a házat, ahol 1809-ben Napóleon megszállt. Eközben még mindig a neves épület előtt álltunk, anélkül, hogy érdekesebb dolgok után néztünk volna. Egyébként éppen itt, az északi front előtt állítják majd fel Medgyessy Ferenc Szent István szobrát. Már régen itt állhatna, de a hadigazdálkodás miatt jelenleg nem önthetik bronzba.- Te, én láttam a Medgyessy-lovasszobor gipszmodelljét a szobrász műtermében. Ezzel Győrnek is lesz monumentális plasztikája, amely Pátzay Pál Székesfehérváron lévő ragyogó lovasszobrával együtt művészi értékben a főváros minden emlékműszobrát árnyékba tolja, amivel egyébként semmit sem akartam mondani.- Győr birtokol még egy egészen sajátos megformálású kincset - játszotta ki idegenvezetőm egy további ütőkártyáját.- Tel Ugye Szent László hermáját gondolod?- Természetesen, de azt későbbre tartogatom neked!” Joggal hihetnék, hogy ezután a műemlékek bőségével váró Belváros felé veszi útját a két barát. Borsos remek rendezőként irányítja a „jeleneteket”. Nem a monumentális díszletekkel, hanem apró kellékekkel manipulál. Nem az üzletek fényét, a templomok méltóságát tartja lényegesnek, 73
