Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Takács Lajos: Határsértés, zálogolás a Dunántúlon a XVIII. században

bé hajtottak és azokbul kettőt, az magoké helyében, contrabondáltak.” „Azon erdőben - ismerhetjük meg az előzményeket is - több harminc esztendejénél veszekedésben voltának”, tehát a kölcsönös behajtások -sem most kezdődtek. „Azon 36. darab Marhát - értesülhetünk a viszonosság további megvalósulásáról - harmad napigh tartották maguknál mint hogy az eö Marhájokat is annyi napig tartották Edericsiek .. ,”60

A kölcsönös torolások következtében időnként úgy elmérgesedett a két falu között a helyzet, hogy szinte háborút viseltek egymás ellen. Ijesztő kép tárul elénk abból a levélből is, amelyet 1773. október 6-án írt a „Várongi szegénység” földesurának a fehérvári praefectusnak. A szomszédos koppányiak túlkapásai ellen panaszkodva, mint levelükben Írták: a koppányiak „Mezei Pásztorainkat ruháikból megh fosztották, megh kötözték, Marháikat hajtogatták. Ennek előtte nyolcz Esztendővel - hogy veszekedésüket elölről kezdjék elmondani - Gadácsy László Lakosunknak az magunk földiről hatalmasul s. v. Sertéseit ell hajtották, és kettőt közülük le is vágtak, meg is ették. Mellyekért is - panaszolták - mind ekkoráig semmi Satisfactionk nincsen.”

Ezzel szemben az erőszakos cselekedetek tovább szaporodtak. „Most újra, ezen most folyó Esztendőben ij-dik j-bris Koppányi zz Puskás említett Poros földrül - melyre mindkét szomszéd jogot formált - s. v. Sertéseinket ell hajtották, Kilenczet közülök megh sebesítettek, hármat agyon lüttek, megh is ették.”

„Haragra indíttatván mi is annyi sok hatalmasságokért - indokolták a várongiak az ellenlépésüket - ugyan annyiszor említett Pörös földrül az Koppányiak s. v. Sertéssel közül harminczat be hajtottunk, közülük, kettőt le vágtunk, hármat az káros Embereinknek adtunk azok helett, mellyeket az Koppányiak le vágtak és megh ettek. Ezen dologért - azt felelték - hogy rajtunk jönnek és az házainkbul is ki vondoznak bennünket, amint is hogy - ígéretük beváltására - negyed napjára Éjczakának idején Tizenketten, kik közül hárman Puskákkal valának, Tolvaj és Haramia módgyára azon káros házára, melynek Koppányiaktul le vágott s. v. Sertéseiért egyet adtunk, erőszakul és Tolvajképpen reá ütöttek...”

A támadókat a falubeliek akkor fedezték fel, midőn az „udvar körül rejtegetvén magokat leselkedtek, az ház Gazdája kimenőén udvarára, őket ott látván, áldogálni, kérdezvén, hogy eök micsoda Emberek volnának, ha jó emberek, miért nem mennek be az házába? Nagy Káromkodással azonnal be rohanónak az. Udvarába, környül vették ötét, két Puskás két felül az Puskát neki tartván, hogy sehová se mehessen, az többiek az Hidast szaggatták és az Hizlalóját kt is bocsájtották.”

De végül is „az nagy Kiáltásokra több szomszédok is hozzájuk futván, így ett űzték őket, hanem az Falubul ki menvén lüvöldöztek” még vissza.*51

A visszalopásnak sokféle módja lehetett, ha a zálogot nem tudták ellenzáloggal pótolni és így barmaikat kicserélni, haragjukat azon töltötték ki, aki az első zálogolást tette és az ellenségeskedésnek ezzel elejét vette. Ilyen esetről értesülhetünk a megyei bizottság 1718. október 20-án Olaszkán felvett jegyzőkönyvéből is, amely szerint az „ijyydik Esztendőben megh esett Kiss Asszony Havának 30-dik Nap tájban, úgy mint vasárnap... Odor Andrást, a midőn Kemendre robotra ment, magával kenyeret vivén, elől találták a Kemendi Nagy Erdőben, és minden ok nélkül reá rohanván, megh fogták és kemény hurcol-54