Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Takács Lajos: Határsértés, zálogolás a Dunántúlon a XVIII. században
A BEHAJTÁS előkészítése A behajtáshoz viszont több embpr is kellett, hiszen a vad állatok terelése, hajtása nem volt könnyű feladat, de arra is gondolni kellett, hogy a behajtók túlsúlyban legyenek a pásztorokkal szemben, bírjanak velük, különben ők húzták volna a rövid'ebbet. így a határvédelem sikeres keresztülvitelének első feltétele az volt, hogy a hajtok létszámban a pásztorokat felülmúlják, náluk erősebbek legyenek. Csakis így kezdhettek a behajtáshoz a siker reményében. Ezért is találhatunk egy-egy behajtásnál igen nagy létszámú sereget: cselédséget és jobbágyot, akit csak mozgósítani tudtak. Többnyire egy-egy uradalom' szedte össze e célra embereit, falvainak népét, nem éppen enyhe és barátságos módszerekkel. 1753. február 19-én a Vas megyei Beiczen történt kihallgatáson mondta el az egyik tanú, Biczó János, hogy a földesúr, „Méltóságos Generális Groff Szluha György Uram eö Nagysága íz forint száz Pálcza büntetés alatt ell parancsolván embereit, ezen most folyó esztendőben Januárius havának Z4dik. napján, M. Generális Festetics Joseph Uram eö Excellentiája Sörtvéles Marháinak Beicz körül való Farkas Erdeirül le bé hajtására ...” s a szigorú rendelkezés eredményeképpen nem kevesebb, mint 145-én gyűltek össze a hajtők, akik végül is erőt vettek Festetics uraság pásztorain és sertésein.8 Az efféle monstre-behajtás, amely az ismételt határsértésekben végül is példát kívánt statuálni, és amelyhez a lakosságot és az erdőőröket több faluból is összevonták, csak ritkán esett meg. Lett is belőle nagy per és veszekedés! Az ilyen nagy tömeg valójában az elrettentésre szolgált, hiszen a behajtáskor már inkább akadályozták egymást. Rendes viszonyok között a behajtást kisebb létszámmal is végre lehetptt hajtani. Jóval kevesebb ember hajtotta be azokat a disznókat is, amelyekről 1751. október i-én kelt levelében panaszkodott az iharosberényi tiszttartó, aki elmondta, hogy a csurgói uraság „tisztartója die zS-a ■j-bris Anno currenti ki commanderozott 35 Embert - ti. a határszélre - és Méltóságos Principális Uram 150 darabbal álló s. v. Sertvélyesseit hatalmassan Csurgóra bé hajtatta - és ezen kívül - kanászait kötözve Nagy Martonyra vitték ...” De mindez nem volt elég! Amint a levélben olvasható: „Következendő Sz■ Mihály napján, újra ki parancsolta egész Csurgói Dominiumbéli Jobbágyságot és ott Strázsáltatta. .hogy az .esetleges visszatérőket végleg elijesszék. Lehetséges, hogy éppen ez az eset ösztökélte végül is a szomszédos földesurat, a fent említett Szlüha uraságot arra, hogy válaszul ő is behajtsa Festetics sertéseit.9 Az efféle nagy akciók külön földesúri parancsra történtek, több falu hozzáértő népességének, hajdújának, erdőőrzőinek közreműködésével. Erre, úgy látszik, többször írásban is adtak rendelkezést a földesurak. A nagy összecsapások és látványos behajtások nyilván így történtek. Erre utalnak a Kiss-Oszkón 1726. június 13-án tartott kihallgatás egyik tanújának, a 68 éves széplaki Gellért Mihálynak szavai is, aki elmondta, hogy az „elmúlt ősszel Csehiben lévén ezen Pátens, pirongatván Végh Andort és Haiba Pétert - kik hihetőleg hajdúk vagy erdőőrök voltak - miért köll bé hajtanyi Felsső-Oszkoi marhákat, ha csak az Uroktul írás szerint való parancsolattyuk nincsen,”í0 De úgy látszik, hogy nekik éppen az volt a feladatuk, hogy a határokat sértetlenül miegtartsák, így az esetleges kihágásokat azonnal megtorolják. Mert ez volt a feleletük: „Bizony nincsen, de továbbra is csak be hajtjuk .. 43
