Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Takács Lajos: Határsértés, zálogolás a Dunántúlon a XVIII. században

A hajdúkon és erdőőrökön kívül, akiknek általában a határ őrzése volt a legfőbb feladatuk, a pásztorokat is sok helyen bekapcsolták a felügyeletbe. Mint az egyik buzsáki pásztor, az 1758. november 6-án Jádon történt kihallgatáson elmondta, néhány évig „Sz■ András Naptul fogva egész Sz■ György Napig előtte járó, Attya Sörtvélesseit Büy pusztán. . . makkoltatta több Busáki Pásztorokkal", eközbien - mint beszámolt róla - „kétezer vagy háromszor az Uraságh kanász Bojtárja el hitta a’ Tanút Büy Pusztának Határ Széleire és aztat megh kerülték," hogy tilosba tévedt állatokat keressenek és azokat behajtsák. De kiruccanásukkor nem volt szerencséjük, „szomszéd Marhákat nem kaphattak”, mellyeket „egyéb eránt bé hajtottak volna .. .”,i

A SERTÉSEK REZZEGETÉSE

Ha viszont az állatot idegen földön, a tilosban találták, a hajdúk vagy a pásztorok is megtették az előkészületeket a behajtásra. Az állatok és a pásztor útját elá'llták és legtöbbször a pásztort igyekeztek lefogni. Az állat, amely eddig csendesen legelt és melyet lassan teregettek, többnyire felijedt, megrezzent. A pásztor, aki igyekezett nyáját menteni, gyakran megijesztette sertéseit, mint az 1722. október 3-i szabást kihallgatáson is (említette az egyik tanú: „Hügette a Sertvélleseket.”12 Vagy 1724-ben Felső-Oszkón, amikor be akarták hajtani „Fölsö- Oszkói Molnár János Marháit, mihelyt az Marhák felé mentek Győrváriak és Oszkaiak - akik a behajtást véghez vinni akarták - azonnal Oszkói Molnár János Pásztorával együtt megh hüjjögetvén Sörtés Marháit - sőt a nagyobb lárma és riadalom kedvéért még - az Puskájukat is ki lütték”, hogy ezzel is a disznókat gyorsabb futásra serkentsék.13

De ezt tették sok más esetben is, ha a disznókat tilosban, kárban érték, és onnét sürgősen ki kellett hajtani őkiet. Az 1739-ben Balatonkeresztúron tartott kihallgatáson is az egyik holládi lakos, akit tanúként hallgattak ki, arról adott számot, hogy a pásztorok, amikor a sertéseket a tiszttartó be akarta hajtani, „megh rezzentvén őket” azok hirtelen „az úton által szaladtak a sűrűben”, ahol már biztonságban voltak.14 1754-ben a Koppányi Varga Mihály beszámolója szerint is, a koppányiak „ha tsak a’ Szakcsiak el nem rezzegették - a sertéseiket - és vélek edgyütt fortélyossan el nem futottak, a’ fele marhájokat bé hajtották és pénz nélkül ki nem adták .. ,”15

1755-ben Patonán is, amikor a patonaiak „el akarták fogni” a tilosba tévedt marhákat, a pásztorok úgy vették a behajtásnak elejét, hogy a „Határ árkon által rezzentvén” mentették meg a nyájat.16

De volt arra is példa, hogy valamely erdőből egész nyájat is kirezzegettek, kihajtottak. A Baltaváron 1773-ban tartott kihallgatáson számolt be az egyik pásztor, Lábos Pál arról, hogy ez évben, a Szent András napja előtti napon, „egy más után négy napokon Nagy-Tilaji, ezen T. N. V ass V ár me gyei helységbéli lakosok, hol tizen, hol tizenketten, olykor pedigh többen is az. Nagy-Tilaji erdőre ki menvén, az Titulált Méltóságos Groffnak azon erdőn járt Sörtvéles Seregit rezzegtették, hajtogatták, és le is verték, úgy annyira, hogy a’ nagy lárma és itszakai lövöldözés miatt, mellett a’ Fatens valójában tapasztalt, el szaladván a Sereg (szerte széjjel) . . ,”17

44