Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben
összeütközésbe nem akart kerülni az ú) irány embereivel, akikhez a tanári karból a következőket számíthatom: Molnár György, dr. Pável Ágoston, Szmodics Zoltán rendes, Benkó Barnabás helyettes és a proletárdiktatúra első két hónapjában Bíró Pál óradíjas tanárt.” Ez az igazgatói felsorolás a maga határozott sorrendjével hűen és precízen tükrözte az említettek forradalmak alatti szerepét, elkötelezettségük dokumentumok s visszaemlékezések hitelességével is igazolt fokát. Varga igazgatónak itt még arra is volt gondja, hogy az időleges részvételt is jelezze - igaz: egyedül - Bíró Pál óraadó esetében. Viszont az, hogy a sorban Molnár és Pável neve után közvetlenül Szmodics Zoltáné következett, a vele kapcsolatban már leírt „megelevenedett Phönix” értékhasonlatunk helytállóságát erősíti meg újfent. ELSZÖKNI ÖNMAGADTÓL? Szmodics Zoltán - Pável Ágoston és Benkó Barnabás tanártársaival egyetemben - a VKM augusztus 18-án kelt 103 265 sz. leirata értelmében a tanári testület javaslata alapján „a kommunizmus alatt tanúsított magatartásuk miatt” október 24-én került fegyelmi vizsgálat alá. Ugyanazon a napon, amikor megfogalmazták a minisztériumban az ő felelősségre vonásuk ügyiratát, Molnár Györgyöt, „aki mint a munkástanács, majd a forradalmi törvényszék elnöke, utóbb mint országos szovjet-tag fejtett ki működést, hivatali hatósága már felelősségre nem vonhatta, mivel augusztus 18-án Tamásiban nép-ítélettel kivégezték.” A fegyelmi bizottság Kárpáti K. elnökletével ült össze, melynek tagja volt még két zalaegerszegi s egy helybeli gimnáziumi tanár, Varga F. státusába visszahelyezett igazgató és a járási főszolgabíró, Sz. O. is. A bizottság felterjesztése alapján a VKM csak később hozta meg végleges fegyelmi határozatát Szmodicsék ügyében. Az év legvégén (dec. 30-án keltezetten) Benkó Barnabás, még később pedig, 1920. február 23-án kelt 100942 sz. határozatával Szmodics Zoltán és Pável Ágoston ügyében, a következők szerint: „A VKM a proletárdiktatúra támogatása miatt rosszallásának kifejezése mellett Pável Ágoston r. tanárt a Miskolci Kir. Kath. főgimnáziumhoz áthelyezni, Szmodics Zoltán r. tanárt az intézethez visszahelyezni rendeli.” Jól sejtette Péter László, hogy Szmodics „a fegyelmit talán megúszhattál’ Látjuk azonban: „hivatali rosszallással”. Megúszta? - Testi-lelki következményeit aligha. A forradalom' után minden bizonnyal nemcsak önmaga keserves meghurcoltatásának kínjait élte-szenvedte, társaiét is. Hisz legközvetlenebb barátai közül Pável áthelyeztetéssel, Molnár és Gyenis mártíromsággal fizetett közösen vállalt és szolgált ügyükért. Ez volt, ez lehetett az oka, hogy két tanévet kínkeservesen még végigtanítva újra érezte lelke legmélyén réges-régi „végvári” (szakolcai) gyötrődését: „Munka és teremtés, ez kellene. De én csak robotolok és tengődöm... Borzasztó gondolat: egy hosszú életet leélni, mindig ugyanazokat a helyesírási hibákat javítva, és hiába javítva őket... És az életünk helyesírási hibáját a sors könyvében látni napról napra, meg nem másítható betűkkel.” így s ekkor érlelődhetett meg benne: végleg szabadul az iskolától, a tanítástól, a helyesírási hibák végtelen s fölösleges javításától. Ezután az 1921/22-es tanévet 39
