Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben

betegszabadságon töltve fogadták el kérelmét a VKM-ban, s „zz évi szolgálati év után folyó évi július i-ével ideiglenes nyugalomba helyeztetett.”

„- Mondd csak, pajtás, nem érzed néha, hogy jó volna elszökni magadtól?” Kérdezte Szimák egyik hajdanvolt szakolcai barangolásukon Orbántól. De rögtön állította is: „Én mindig ezt érzem." - Igen, elszökni, nemcsak az iskolától, önmagától is. Ez volt, egyedül ez maradt Szmodics Zoltán ezutáni dombóvári öt-hat esztendejének - megint csak múltjából, szomorú múltjából - visszahozott programja.

Nézd, ezek a hangyák milyen szorgalommal túrják a földet és hallod, az a fekete rigó milyen lelkesen énekel a törpefenyők között?” Szmodics Zoltán dombóvári kis kertes házában ekkor már csak ezt élvezte, meg a méhészkeJés magányos és bukolikus örömét.

. .. Tényleg: élvezte-e igazán?

A húszas évek végén az itteni házat eladva vezetett vándorlása Szárszóra, majd a balatonlellei rokoni házba. Utolsó útja pedig 1944. január 28-án a leilei sírkertbe. Erről azonban Péter László értékes földerítő - s ezt a kis dolgozatot is útjára indító - nyomozás^tanulimányából már értesültünk.

40