Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben

A prolptárforradalom hajnalán egy vidéki kisváros sajtójában új Petőfiként választani és vállalni Adyt, új Talpra magyarként esküdni A Hadak útja esküdni való soraira: Itt van a nép, trónt ülni fog most / Ezer évig férge a rögnek, / Ítél a nép, ítélni fog / S ezerszer jaj a bűnösöknek történelmi megérzéssel s szocialista elkötelezettséggel vállalt lapcélkitűzés volt. (Most és így érthető csak igazán az az öt évvel korábbi gimnáziumi Ady-vers választás március 15. ünnepén.)

A lap ugyanezen számának 2. oldalán közölt Beköszöntő szerkesztőségi soraiban pedig többek között ezt olvashatjuk: „Programunk a bátor, látó tudás, a meleg emberszeretet, a becsületes, lankadatlan munka.” Itt is helyénvaló visszautalnunk arra az 1915-ös Szmodics-cikkre, amelyet Pável háborúba vonulása és sebesülése idején írt. A szövegek közti lényegi egybeesés forrása itt sem más, mint a Szmodics-élet világképe emberről és társadalomról. E világképnek - szerencsére - nem egy találkozási pontja volt Szakolcán Juhász Gyula, itthon Pável Ágoston világfelfogásával, s amelynek folyamatos szilárdulást önlelkében csak az adott, hogy igaz emberi barátságban élt velük - s általuk.

Szmodics Zoltán nevével ez időben azonban nemcsak a Dombóvári Proletár hasábjain, hanem Varga igazgató jelentésének következő lapjain is találkozunk: Erősen zavaró hatása volt az intézet belbékéjének, a Tanítók Szakszervezetének ama határozata, hogy a helybeli intézetek mindegyike válassza meg a maga vezetőit. Érthető volt a határozat célja: az intézetek élére megbízható »elvtársakat« kell állítani! S Molnár György vezető ama célzatát, hogy Varga F. eddigi igazgató az intézet éléről eltávolíttassák, az intézet tanárai közül többen nyíltan is támogatták. így pl.: Bíró Pál óradíjas, Benkó B. helyettes, dr. Pável Ágoston és Szmodics Zoltán r. tanárok. így történt, hogy a testület erre - a határozat alapján - dr. Pável Ágoston tanárt választotta meg. A választás eredménye tudomására jutván másnap az intézet ifjúsága dr. Pável Ágostont megéljenezte.” Szmodicsnak legjobb itteni barátjának, Pávjelnek igazgatóvá választásában feltehetőleg kezdeményező szerepe volt.

A május elejei országos és megyei ellenforradalmi megmozdulásokról, azok intézeti hatásáról szólva is találkozunk Szmodics Z. nevével: „Minthogy május elejével fehér szellők lengedeztek, ily körülmények között történt, hogy május yén d. e. a 111. osztályú Waldmann László odamegy Szmodics Zoltán tanárhoz s rámutatva annak nagy vörös szalagjára, kérdezi tőle: Tanár úr nem veszi le a vörös szalagot, a fiúk már mindnyájan leveszik, - mire a tanár elfordulva továbbállt. Waldmann László osztálytársainak és a IV,-eseknek azonban azt jelzi, hogy Szmodics tanárral levétette a vörös szalagot, amitől aztán nagy lárma és a városban nagy konsternáció keletkezett, mert az esetet mindenfelé úgy kolportálták, hogy az esetből egyesek már Varga igazgató kezére következtettek.” - Itt meg Szmodics tanár úr bátran vállalt politikai meggyőződésének vagyunk tanúi, amielyet még Waldmann diák nyilván provokálni s kompromittálni akaró tette sem rendített meg. D.e az esettel kapcsolatban helyes úton járt Varga ig. önismerete is, mert jól sejtette, hogy a város s annak közvéleménye milyennek ismerte e napokban az ő szívét és kezét.

Varga igazgató jelentésében végső summázattal így vélekedett testületének az „új iránnyal szimpatizáló embereiről”: Az igazgató keze kezdettől fogva erősen meg volt kötve, s célszerű volt a fennálló irányzatnak nem szembeszállni, ha

38