Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben

- Hasonló kötelességmulasztás róható fel Szmodics Zoltán r. és Benkó B. h. tanár ellen is, akik az igazgatói figyelmeztetésre mit sem adva elhanyagolták a rájuk bízott latin nyelv tanítását.”

A Tanítók Szociáldemokrata Szervezete helyi szervezetének 1919. március 19-i megalakításán Gyenis A., Molnár Gy., Faics I., Pável A. mellett Szmodics Zoltán is részt vett. Bár nevét a megválasztott vezetőségi tagok között nem találjuk, de azok között igen, akik „ismeretterjesztő szociális előadásokat tartanak, ismertetve a szoc. irodalom legújabb s legjelentősebb termékeit.” Különben az ő kívánságát és közreműködését is tükrözte a szakszervezetnek azon általános érvénnyel itt megszületett határozata, miszerint „Az iskola-vezetőkre a jelöléseket demokratikusan az egyes iskolák tanítószemélyzete maga ejti meg."

A proletárdiktatúra első napjaiban, pontosan: március 30-án Dombóvári Proletár címmel indít új helyi sajtóorgánumot a Dombóvári Magyar Szocialista Párt szervezete. Szmodics korábbi haladó lapszerkesztői munkássága után niem meglepő, hogy forradalmi hetilapunk fejlécén ismét találkozunk nevével. Egy május 12-i dokumentum részlete így tanúskodik erről: „Főszerkesztője: Dr. Pável Ágoston főgimnáziumi tanár, segédszerkesztője - aki egyszersmind a kiadóhivatali feladatokat is ellátja - Bíró Pál főgimn. tanár, a szerkesztőség többi tagjai: Faics Irén polg. isk. tanár, Gyenis Antal el. isk. igazgató (a kát. és munkástanács elnöke) és Szmodics Zoltán főgimnáziumi tanár.”

Szmodics Zoltán tehát - egy sorban legjobb társaival - a Dombóvári Proletár szerkesztőségében, annak hasábjain küzdött azért a világért, „amelyik eljön, mert el kell jönnie”, s mégis amelynek elérhetetlenségéről szakolcai éveiben Juhász Gyula oldalán annyiszor s oly keservvel búsongott. Elégtétellel nyugtázhatja az utókor: tévedett Szimák-Szmodics, mert sem barátja, Juhász Gyula Szegeden, de ő, Szmodics Zoltán sem „késett le” végül is végérvényesen arról a megálmodott világról, „amikor egy nagy és szent dolog lesz, a munka.”

Milyen volt ez a Szmodics által is szerkesztett, az ő szellemiségét s gyakorlati közreműködését is tükröző Proletár? — A Párttörténeti Intézet és az OSzK sajtóarchívumában megtalált - nem teljes példányszámaiból ítélve két legfőbb érdemét-értékét a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Nemcsak nagyszerű szellemi terméke, ideológiai nyeresége volt a helybeli munkáshatalomnak, hanem a hatalom itteni napjainak fontos gyakorlati továbbformáló, alakító eszköze, tényezője; 2. A lap - Ady januári elvesztése után - szinte minden számában folyamatosan s fennen hirdette (a szerkesztésben minden bizonnyal Pável és Szmodics Adyért rajongó tollával!) azt a széles osztályszövetséget, amelyet a „vörös jelekkel” jött forradalomnak kell továbbépíteni a költő és a proletáriátus harcoló osztagainak itteni egységei s sorsa között.

A lap értékét most 'csupán első számának rövid bemutatásával igazoljuk. A címlapon díszes keretben találjuk Ady Endre: A Hadak útja versét. A lap ezen indítását a szerkesztők a vers alatti jegyzetben többek között így indokolják: „Minden szava, sora szent tűz és küldetése hit, s illik, hogy minden embertestvérünk felejthetetlenül és kitörölhetetlenül szívébe vésse ezeket a prófétai igéket. Mert ezentúl ez lesz « mi Talpra magyarunk, a mi mindennapi zsolozsmánk”.

37