Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben

egymáshoz közelálló világképük, alsó néposztályokból való származásuk (a rajztanár iskolai pedellus gyermeke) s a közös munkában egymást jól kiegészítő vérmérsékletük, élettapasztaltságuk. Mindhárman föltétien hívei s tisztelői Gyenis Antal igazgatónak, nemcsak atyai kora, hanem majd két évtizedes, itt meghonosított modern pedagógiai elvei s munkája, folyamatosan kinyilvánított haladó gondolkodása, világnézete miatt.

Ezen részietek előrebocsátásával állhat össze bennünk az az alábbi kép, amelyben tanúi lehetünk annak a ténynek, hogy Tolnában miért is volt Dombóvár szinte egyedüli olyan helység, amelyben a pedagógus értelmiségiek a forradalmak - különösen: a proletárforradalom - helyi eseményeiben számban anynyian s oly kitüntetett népmegbízatásokban vettek önzetlenül részt.

Az 1918/19-es gimnáziumi tanév kezdetéről Varga F. igazgató egyébként a következőket jegyezte föl: „Az évet megkezdi egy nem teljes számú tanári kar; folytatja 14 tárgyfelosztással és órarenddel, 54 napi »spanyol-szünettel«, egyes tanárok hosszabb-rövidebb időn át való szabadságolásával, hónapokon át heti 26-28 órával megterhelve, a megélhetés nehéz gondjaival küszködve, hazánk és az egyén sorsa felett majdnem kétségbeesve.”

Szmodics Zoltán Varga föl jegyzése szerint ebben a tanévben a legtöbb, 572 órát tanító nevelője volt a gimnáziumnak, akit három órában kellett helyettesíteni, s aki 14 órában helyettesítette tanártársait. Szmodicsnak a VKM 1919. február 7-én kelt 232 791 számú leirata megengedte, hogy a „Dombóvári Polgári Népbanknál mellékfoglalkozást vállaljon.” Ezzel kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy népbankbeli mellékfoglalkozását a dombóvári születésű Varjas Elemér (V. Sándor öccse) közgazdász járta ki, aki tanár és filozófus bátyja révén kapcsolódott be Pesten a munkásmozgalomba, s aki a Tanácsköztársaság idején az Országos Központi Hitelszövetkezet népbiztosi megbízottja volt.

Szmodics Z. és Pável A. 1918 őszén elsősorban még eligazodást keresve -tájékozódtak az országos és helyi társadalmi, politikai küzdelmekben. Az október legvégén, 31-én Dombóvárott is megalakult Községi Nemzeti Tanács munkájába a pedagógusok közül ekkor Molnár György, a helyi baloldali SZDP nagy tekintélyű titkára, Gyenis Antal igazgató és Faics Irén polgári iskolai tanító, ugyancsak SZDP-tagok kapcsolódtak be. Varga igazgató - aki mindvégig határozott értelmiségi ellenfele volt a forradalomnak - „Zavaró körülmények, amelyeket az iskola a proletárdiktatúra alatt átélt” jelentésében tpstülete akkori állapotáról így vélekedett: „Már november első heteiben erősen érezhető az októberi forradalomnak hatása a dombóvári társadalomban. A tanári karból ebben az időben még csak. Molnár György rajztanár veti magát az árba, de már látszott, hogy a lejtőn eldobott kőnek nincs megállása.”

Az igazgatói negatív minősítést azonban hamarosan mások sem kerülhették el. Mert: „Az új idők destruktív szellemét meg lehetett érezni egyes tanárok erkölcsi aláhanyatlásában, s ügybuzgalmuk csökkenésében:- Dr. Pável Ágoston r. tanár hazafias érzelmeiben annyira meginog, hogy Jugoszláviában kíséreli meg elhelyezkedését. A sikertelen kísérlet titán itteni iskolai működésében nagy hanyagságot mutatott fel a különben nagyra hívatott tanár, olyannyira, hogy az általa vezetett 1. oszt. latin-nyelvi anyagot a folyó tanévben a 11. o. latin-nyelvi tanárának kellett nagy fáradtsággal pótolni.

36