Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Simon Károly: Újabb nyomozati adalékok a Szimák-ügyben
hályra, szavaltak a tanulók. Ez ügyben kizárólag a Pável-Szmodics magyaros duó irodalmi és szellemi tájékozottsága s egyben kettejük meghökkentő kezdeményező bátorsága a forrás. Az 1913/14-es közös értesítő ezen szívmelengető bizonyságtételén meditálva - hét évtized múltával is - állíthatjuk: nem sok középiskola volt 1914-ben széles e hazában, amelyikben ’48 március idusát két, mondandójával annyira egy csapáson járó Ady-verssel ünnepelték volna, mint a dombóváriban. Ez pedig a Juhász-barát Szmodicsnak is köszönhető. A világháború vihara alaposan megrázta a gimnáziumi tantestület alig pár hónapja vízre tett hajóját is. Szmodiics Zoltán 1914. június 21-én Pável Ágoston osztályfőnöktársával éppen hogy csak, „összeolvasta” a két osztály „osztályozott tanulóinak névkönyvét”, mert fiatalabb tanár zászlós kollégája „harctéri szolgálatra vonult”. De hadba vonult a legfiatalabb, az Il'yés-tüskét okozó Schneider András kolléga is. Tudjuk: Szmodics - a négytagú testületből! - bár a sorozáson alkalmas, mint „feltétlenül nélkülözhetetlen” maradhatott csak itthon. A Szerbiának megüzent de a világot lángra lobbantó háború erupciója Szmodics Zoltánban megnyit, útnak indít egy új, egy más, „a tanítás = favágás” koncepciójánál megfeljelőbbnek s követhetőbbnek tartott akarás- és cselekvésfolyamatot: a helyi újságírás, lapszerkesztés folyamatát. Szmodicsnál ez az éveket átívelő folyamat 1914-ben a Dombóvár és Vidéke lappal indult és a Dombóvári Proletár 1919. július 27., a Tanácsköztársaság bukása miatti utolsó számával zárult. Azt már eddig is tudtuk, hogy Szmodics Zoltán Dombóvárra kerülése első esztendejében is „több közérdekű cikket írt a helyi lapban”. A következőket viszont kevésbé: 1914 végén, 1915 elején már szinte főmunkatársként tartják számon hetilapunknál. Bizonyítja, hogy 1915. január elejétől a lap vezércikkei majd kivétel nélkül „Sz. Z.” aláírásjelzéssel jelennek meg. Ezek közül a cikkek közül - éppen mert Pável Ágostonra utal - a március hetedikén megjelentre érdemes kitérnünk. íme: ,,Dr. Pável Ágostonnak a helybeli gimnázium tanárának Bezerédj-utcai lakásában az ablakok fehér függönyei a nyár óta le vannak eresztve. Mögöttük mélységes a csend. Nem így volt a tavalyi akácvirágzáskor. Az ablakban nyílott a szegfű, amelynek piros virágai között hullámoztak a Beethovenszpnáták hangjai. Úgy alkonyat táján egy fiatal párt lehetett látni, amint az ablakon át kihajolva a járókelőkre vetette barátságos tekintetét. Az aranyélet nem tartott sokáig. — (Pável A. ugyanis közvetlenül Dombóvárra kerülése után kötött házasságot az ugyancsak vashidegkúti Benkő Irénnel - szerző megj.) Megszólalt a harci riadó. A fiatal férj felkötötte kardját, és ment oda, ahová a királyi szó hívta. Augusztusban egyszer itt járt. Eljött mégegyszer viszontlátni korán elhagyott fészkét. Szíve, lelke húzta ide. Az ősszel megsebesült az északi harctéren. Mostmár lábadozik Pöstyénben. A dombóváriakat sokszor felkereste leveleivel, sőt tanítványainak is meleg hangon írt. Hozza isten minél előbb vissza őt, s engedje meg, hogy e nagy tisztítótűz után ejöjjön ama kor, amelynek irányítói lesznek a tudomány, művészet és az ember szer etet. Ez volt Dr. Pável Ágoston ideálja.” Miről is olvashatunk a cikk végén? - A Pável Ágoston-i hármas ideálról: a tudomány, a művészet, emberszeretet általa vállalt és követett egységes vallásáról. Ám, nemde ugyanez volt Szmodics és Juhász minden szakolcai közös álmodozásának is leglényege? Szmodicsnak Pávelre utaló sorai nem önmaga leg34
