Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Zsirai László: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag
ja: „Hogy legmesszebre hat/az elható kiáltás. ” A szeretet kevés önmagában, csupán két pont között érvényes vonal. Sugár, amely akkor talál célt, ha nem menekülnek előle. „Kiásod és kiásod/behavazott szeretetem.” A költő bármilyen „magányosan repülő” a költészetben, életében vannak társai. „Vakságomban te üss/ablaknyi rést. / Látnom kell a/minden irányban/meghasadt eget, amit/megtart leheleted/mielőtt leomlana. ” Szerencse, hogy megtörte előző kötete utolsó sorának üzenetét: „Nagy csend következik". Az erkölcsös ember lelkiismeretét, a jó lét kialakítására való általános törekvést sugallják gondolatai, amelyek nem mentesek a gyötrődéstől sem. Mostani könyvének címadó záróversét indítja úgy, hogy küldetést fogalmaz: „mésztejben forgatom falazáshoz/a homokot, így mártogatom/szavaimat a világba, hadd álljanak össze darabjai Hgyilkos éleik közét/létemmel kitöltőm”... Korunkban „olykor/két ócska villamos/között a sínt/égy űrhajó keresztezi”, „és bár a rossz úgy hull a jóra/mint üveglapra a kő/körötte is kéring a/ párducfoltos idő.”, kell minden műszer, ami pontosan jelzi veszély és veszélytelenség határait. Vasadi Péter költői érzékenysége, mintha ilyennek bizonyulna. Szándékáról értesülünk a Számvetés-bői: Jigyelmem minta lámpa/kattintott éles fényeket!s derengett vak falon H lassúságom fölfalta az/időt; türelmem mint/a vaskosár arcomra/ ráfeszült, ma már bőröm/benőtte; mérem magam/ a nulla pontokon, rajtuk!csikordul a világ is”. A világban a helyét meghatározó és a helyeset kereső ember léte rokonszenves. Útján kudarcokkal és sikerekkel egyaránt találkozik. E típus körülményeit, szenvedéseit és boldogságát - személyes indulatokkal átszőve - tükrözi magas művészi szinten a Nem kő, se csillag szinte minden egyes darabja. (Szépirodalmi, 1984.) ZSIRA1 LÁSZLÓ A nagy kokszos I. (samott)
