Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Zsirai László: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag

tek: „Hátra nem nézve jöttem/ordítok ebben a csöndben/Se orgyilkos, se hívő/Senki nincs mögöttem. ”

„Költői és szépírói teljesítménye, a XX. század - szocialista átalakulásunkat kivívó, s annak jobbításáért napról-napra perlekedő - magyaljának tudatát tükrözik. Müvei érzelmileg fogékony, erkölcsileg felelős, egyszóval teljesebb értékű, a szó nemes értelmében szocialista humanizmust hirdetnek" - íija könyve összegző részében Szíjártó István, s ezt a lexikonszócikk-tömörségű két mondatot Sípos küldetésének lényegéről aligha tudnánk hasznosan bővíteni. Méltányoljuk, hogy kiemelte: Sípos gondolkodva volt elkötelezett

ember. Ez az elkötelezettség nem a napi politikára bólintott igent, hanem a hosszú időkre vállalt ideológiai-politikai küzdelemre. Nem a karnyújtásnyi közelségben lévő dolgokra tekintett, távolabbi s nagyobb célok érdekelték. A közélet vonzásában alkotó költők közé tartozott A magyar szocialista költészet derékhadának meghatározó tagja volt, akinek líráját intellektuális impulzusok termékenyítették, gazdagították, így tudott igazán egyéni arculatot ölteni és részt követelni a líra új irányvonalának kialakításában. (Akadémiai, 1983).

ERDEI SÁNDOR

VASADI PÉTER: NEM KŐ, SE CSILLAG

Ez a kötet a hetedik könyve. A hétből kettőben prózai írásait nyújtotta át. Verseket közel negyedszázada közöl lapokban, folyóiratokban. Költeményeivel kötetbe gyűjtve 1974-ben találkozhattunk először. Azóta folyamatosan igazoljuk útrabocsátójának, Rónay Györgynek pontos jóslatát: „... olyan lesz a hangja, mint senki másé. ...olyan látomásokat közöl, amilyeneket csak ő látott: ez a magányosan repülő."

Ötödik verskötetéből is kiderül, kétségtelenül sajátos látásmód Vasadi Péteré. Létértelmezése, s ahogyan a figyelme élére tűzött jelenségekkel bánni tud, érettfegyelmű, tapasztalatokba takart embert, eszközeit eredeti módon felsorakoztató költőt mutat be mindazoknak, akik sejtelmes lírájába merülnek. Mert nem elegendő felszínesen átsiklani a hetven költeményt egymás mögé állító kötet lapjain. Már a cím is szokatlan megközelítésű: Nem kő, se csillag. Tehát arról beszél, ami nem, és nem arról ami? Költészetének terepe a rejtelem, a felszín alá bújó mozgatóerő, az áttételesen érzékelhető, kiszámíthatatlan megjelenésű „Titok titok Nyilvánvaló". És mégsem érthetetlen, és mégsem hatástalan! Kiteijedése mindenfelől körbeöleli búvárait, akik lebegni benne megtanulnak.

Hol kínok gyötrelme, hol remény öröme, szeretet áhítata tűnik fel sávszerűén filmkocka-folyamában... Nem a versütem, nem a rím az uralkodó, hanem a képi erő. Ezek az írások láttatnak és látni tanítanak példájukkal. Olyan módon sugalmaznak, hogy szivárványszívűek, érzékenyek, szilárdak egyszerre. Szerény, de tántoríthatatlan ez a hang. Az ember vívódásait ugyanúgy felmutatja, mint az arcát, mint a mozdulatait, melyekről megítélhető. Állandó kísérője a környezet... S

ami nagyon lényeges: rejtelmes, de nem alattomos. A jó indulat hű szolgálója lett A töprengő csend nyíltságot érlelt benne s tisztaságot. „Itt nem villan áhitatos/álarc alatt a gyűlölet. ” (Peremvidéken című költeményéből emeltük ki érzékeltetésül e sorokat).

Az Őszi vers tartalma elhivatottságot feltételez, tanúsít: „Fölizzítom öngyulladásig/levegőmet, amiben ülök;"- s a kizárhatatlan közeget említi - „ Csukott ablakaimon is /mint könyörgő eső / bever fájdalmatok".

A Vándor, akit megjelenít, jellemez, szintén józanul emberi: „ Tizenkét szolgája/ízes bort iszik;/ ő csak pohár vizet kér/hogy arcát belemossa/és megtörölje/kendőnyi titokba. ”

Senki ne higgye, hogy e szemlélődő, látszólag mozdulatlanságból eredő költészet nem nyugtalan. Nem múmiaarcú a külső alapállás, igenis mozdul, igenis ismeri távlatait, s az Önarcképben megvallott önbizalmat birtokolja: „Szemeiben vesztésre/álló győzelem/vonul föl.” S egyebütt, másra értve-vetítve: „Barátaim! A fületekben/ doboló várakozás fölértegy győzelemmel. ” A haladás biztonságának receptje az Egyik másik című költemény befejezése: „Lágyabban, hosszan hajtani/jó szívvel, /sima lábbal/görcstelen. ”

Megtaláljuk a könyvnek azokat az elosztott pontjait, ahol pihenhetünk. Ahol a képek özönét a hétköznapihoz közelibb szavakból Jelenségekből komponált darab oldja fel. Néhány tájverse, portréja ilyen (Peremvidéken, Kontrapunktika, Álom, A kőműves, stb.). Művészeti vonatkozású kapcsolatokra következtethetünk a következőkből: Petőfi, Kerti jelenet, Bartók, Fabábú, Guernica.

Amint Asszonydicséret című művében írja, tud69