Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Böröndi Lajos: Nyéki Vörös Mátyás és a barokk irodalom kezdetei

szemlél. Ezt a 341. versszakban így foglalja össze: „Ez példát úgy írták hogy félelmet hozzon, /Rút bűnnek álmából mindent föl indéchon, / Világi életből, mennyeitfordéchon IS’ az Vr Jesus Christus végig bóldogéchon. ”

Szent Bemard nyugalomra vágyik: „Szemem,s'Járati testem nékemis hayIának”, de földrengés támad, s először a test, majd a lélek jelenik meg előtte, s párbeszéd indul köztük. A test a lelket, a lélek a testet okolja az elkövetett bűnök miatt. Szent Bemard szájából víziót hallunk - képzelőerő és tehetség ötvöződik e résznél -, s megjelennek az ördögök. „Orrok mint kányának hegyesek s horgattak, / Kiknek likaiból kígyók ki forrottak”. De semmi sem használ már, rúttá, éktelenné lesz a szép lélek az ő társaságukban.

A pokol kapuja dördül, a látomásnak vége, Szent Bemard bánattal gondol a történtekre, melyet mindenkinek elmond, hogy kerüljék a bűnt, s Istennek tetszőén éljenek.

A fő cél tehát az oktatás, de a Dialógust nyelvezete, képei, verselése emelik magasra. Hogy e mű két kor határán áll, abban egyetértünk Klaniczayval. De a stílus változása mellett a szemléletváltozásban látjuk az alapvető módosulásokat. Azokat a változásokat, amelyek maguk után vonják az eszköztár megváltozását is.

A Tintinnabulum a négy végső dologról szól (Tintinnabulum Tripudiantium: az az, A ’földi részeg szerenchének és dichöségnek álhatatlan lakodalmában Tombolókjóra intő Chengettyüje), és először Pozsonyban jelent meg 1636-ban. Később e könyvet többször is kiadták. Kőmíves szerint a protestánsok is megjelentették, (14) mutatja ezt az is, hogy a Szűzről szóló strófa a kolozsvári és a lőcsei kiadásból hiányzik, s minden olyan tanítás, amely protestáns könyvben nem jelenhet meg.

A mű az e világtól való elfordulásra bíztat, s a földöntúlit helyezi mindenek fölé. Klaniczay szerint „ a rossz és a jó világ etikai szembeállítása helyett a múlandó világ és véghetet len isteni örökkévalóság metafizikai ellentétét állítjafel. ”(15) Az írás az ember „semmiségére”figyelmeztet, a halálra, a túlvilági létre készít fel. E túlvilág bemutatása, főként a pokolé, szuggesztív, a barokk Nyéki ugyanis láttatni akar. A művet átjárja a bűnbánat szelleme, s a befejező egyik strófában (399.) így összegzi célját: „Látván e’ Világnak tekélletlenségét, / 'S nagykívánságának telhetetlenségét; / Indúla keresni Lelkek üdvösségét, / ’S vezérleni Menybe kedves nemzetségét. ”

A mű négy részre bomlik. A Halálról szóló arról győzködik, hogy az embernek nem szabad hinni a világ örömeiben. S azt az ismert bibliai tételt hangoztatja, miszerint az Isten a felfuvalkodottakat megalázza, míg az alázatosokat fölemeli. A fejezet végén a lélek veszi át a szót (ez minden fejezetnél így lesz), és intő szavakkal zár.

A második rész az ítéleté, leírása az evangélium szerint történik. A harmadik a Pokol bemutatása, itt Nyéki részletesen taglalja a büntetéseket: „Jaj nézzed, szeretők egy-mást mint chapdossák, / ’S szerelmes barátok szüntelen mardossák;/Atyákat ’s Anyákat Fiák mint rugdossák / Fiákat, 's Lyányokat Atyák kínoztassák!" A végén a lélek megátkozza az órát, amelyben fogant. A befejező rész az örök boldogság dicsérete, A ’ boldogságról címet viseli. Ez a hely az ember igazi hazája Nyéki szerint, és az emberek akkor járnak el igazán jól, ha csak erre a világra gondolnak.

E munka Nyéki eredeti darabja, de sokkal többet nem mond el a 4 végső dologról, mint amit már eddig is tudtunk a Szentírásból, a kódexekből és a halottas énekekből. Kőmíves szerint e mű egyhangúságát a gondolatritmus csak fokozza. Ma úgy tűnik ez inkább ellensúlyozza propaganda mellékízeit, színesíti a cselekményt.

Igazán a Pokol leírása sikerült, itt színes a stílus. Nyékinek úgy látszik a borzalmak leírásához inkább van tolla, mint a szépségekéhez. A boldogság bemutatása ezért is erőtlenebb. A Pokolé azonban csak úgy lehet szuggesztív, ha egyben valóban elképzelhető, reális is. Ezt csak úgy lehet elérni, ha valós ember kínjaiként mutatja be a szenvedéseket. így adhatunk igazat Klaniczaynak, aki e művet szélsőségesen vizionáriusnak és egyben realisztikusnak is véli.

E művel együtt jelentek meg kisebb költeményei is, de a hátralévőkben már csupán egy Mária himnuszát említjük meg. (Az Boldogságos Szűz Máriához Szent Kazimirusnak Imádságos Éneke.) Téve ezt azért is, mert a szakirodalom e versen véli lemérhetőnek Nyéki barokk költői stílusának jellegét, és fejlődési irányát.

24