Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Böröndi Lajos: Nyéki Vörös Mátyás és a barokk irodalom kezdetei

A himnusz első olvasatra is megnyerte tetszésünket, ezt elsősorban ritmusa, kecsessége, a középrím alkalmazása okozza. Fordításról van szó ismét, az eredeti latin ének föllelhető a Jancsó kódexben „Hymnus, HungariceSancti Casmeri”címmel. A fordítás precíz, mégis cselekményesebb a magyar változat, mint a latin eredeti. A. „gótikus kecsességü”sorozat Nyéki minduntalan saját vaskosabb, cselekményesebb barokk modorához asszimilálja. E mű korai Mária himnuszaitól már messze van, azoknak egyike még Balassi strófában készült. Nyéki Vörös himnuszai sem a Dialógus, sem a Tintinnabulum kötetében nem szerepelnek, először Rommer Flóris közli őket a Győri Történeti és Régészeti Füzetek 1861-es évfolyamában (65-70).

A Nyéki Vörös Mátyás életműnek vannak még homályos pontjai, nagy ellentét húzódik tanításai és saját vagyonosodása között. Hisz mint életrajzából tudjuk, szép örökséget hagyott hátra. Fő műveinek témája középkor, de stílusa már barokk. Lemondásra, vezeklésre szólító művei mellett kis falucsúfoló verseit is ismerjük, amelyekben azoknak a gyülekezeteknek jómódját vagy szegénységét szedi rigmusba, ahol mint a káptalan adóvégrehajtója megfordult.

így dicséri Rajkát: „Rackhendorf, Rajka,/Hol az soktejű dajka, / Azért megyen arra a sajka, / Hogy megzsírosuljon az ajja. ” Gálost pedig elmarasztalja: „ Gollz, Gálos, / Ahol sok német szakállos / Luther hitte! halálos. ”

Nyéki nem annyira eredeti költő, mint inkább fordító. Tanításai mégis több kiadást értek meg a XVII. és a XVIII. században. A XIX században szinte teljesen elfelejtették, s a XX század fordulóján fedezik föl ismét. Kőmíves fő rangú lírikusaink közé emeli, ez több mint túlzás. De fontos kapocs ő a reneszánsz és barokk között, előkészítője a barokk irodalom magyarországi fénykorának. E „stílussal találkozunk majd teljes pompájában Zrínyi monumentális csataábrázolásaiban írja Klaniczay a Tintinnabbulum kapcsán. (16) Azért is fontos e gondolat, mert azt a tételt bizonyítja, miszerint egy új stílus nem a teljes ismeretlenségből bukkan elő, s ragyog föl maga nagyságában. S hogy egy író-költő szintetizálja elődjei törekvéseit. így beszélhetünk csak az irodalom folytonosságáról.

JEGYZETEK:

1. Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk. Tanulmányok a régi magyar irodalomból. Szépirodalmi, 1961. 380-384.

2. Magyar Irodalmi Lexikon

3. Klaniczay: i. m. 361-364.

4. Klaniczay: i. m. 364.

5. Bán Imre: Barokk. In: Világirodalmi Lexikon. 1. k. 713.

6. Kőmíves Nándor Kolos: Nyéki Vörös Mátyás. Csorna, 1918. 88. 1.

7. U. o.

8. Erdélyi Pál: Balassa versek-e. Irodalomtörténeti Közlemények, 1898. 135-153.

9. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. 1338.

10. Kőmíves, 19.

11. Kőmíves, 26.

12. Kőmíves, 25-37. - Az LI zsoltár szövege:

„ Vételenirgalmú / Oh te nagy hatalmú / Isten légy már kegyelmes / Eonts ki mindenestől / Jódat rám kebeledből / Mert lám mely veszedelmes / Bűnöm miatt lelkem / Ki titkon rág engem / Mert nagy sebbel sérelmes... ”

13. Angyal Endre: AmanieristaNyéki Vörös Mátyás. Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 512-518.

14. Kőmíves, 59.

15. Klaniczay, 387.

16. Klaniczay, 396.

25