Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Simon Károly: Kérelem - panasz - pör - egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól
- de nem tisztázható az sem, hogy minden bizonnyal beadványnak szánt panaszát milyen hivatalhoz, kihez juttatta vagy kívánta eljuttatni;- mindenesetre a keltezés és címzés sajnálatos elmaradását s megállapíthatatlanságát nagy mértékben pótolja a beadvány egyéb, számunkra fontos jelzése, üzenete;- Baranyó I. József számos más fogalmazásából már ismert sajátos stílusjegye kétségtelenné teszi, hogy a beadvány minden szava, sora - aláirás nélkül is - hitelesen az övé;- a panasztevő ekkor már olyan, a parasztpolgárság grádicsain fölfelé lépkedő,. földes gazda" személyiségjegyeivel rendelkezik, aki a világból faluja, Kapospula határain kívül is látott, tapasztalt már „valamit”, elsősorban kismartoni hercegi s veszprémi püspökségi instanciázásai során; akinek bizonyos, - számára legalább is - fontos esetek, események és személyek megítélésében határozottan kinyilvánított véleménye s ehhez tapadó igaz vagy téves emberi önérzete van; akinek már - a maga módján - politikai arculata is kezd formálódni;- ugyanakkor a beadvány tükrözi azt is, hogy emberi mentalitásában s magatartásában kifejlődőben van egy bizonyos különállás, különcség, önkéntes és önkényes képviselet-vállalás tudat is, amely időnként nem kevés túlérzékenységgel s önmaga túlértékelésével párosul;- a polgárosuló kis- és középparasztság körében a Katolikus Népszövetség a húszas évek elején erős és egyáltalán nem esélytelen keresztény szocialista szervező munkát és demagóg propagandát folytatott a dunántúli vidékeken: a nép szövetség árát megint kifizettem, mert hozzá voltam szokva."',- bárha egy jelentős és felejthetetlen konfrontációja le is köszönteti a „népszövetségröT, ám a „katolika hitrőF leköszönni - plébánosa annyi rosszindulatú megszólítása, haragvó nézése és híresztelése ellenére - nem akar, sőt! maradok a római anyaszentegy háznak egyik erős hívé” mutatja, hogy a századfordulós parasztpolgárosodás egyéni s közösségi útjai nagy mértékben támaszt keresett - kölcsönösségi alapon talált is, megint csak elsősorban a Dunántúlon - államunk vezető egyházában, a római katolikusban. B. Az alábbi levél a család egyik oldalági tagjának, B. Rózának 1909. október 19-én Budapesten keltezett keserűséggel teli levele B. I. Józsefhez és annak 1884-ben született fiához, Baranyó II. Józsefhez. B. Róza házicselédkedni a fővárosba szakadt unokahúg és első unokatestvér. Egész életsorsát Pulában szerzett s hagyott törvénytelen gyermeke degradálta haláláig fővárosi parasztcseléddé. íme levele: Kedves Jóskabátyám és Jóska! Tudatom velők hogy megkaptam hozám küldőt levelöket kit már alig vártam márazt hitem hogy még ketek is haragszanak nagyon köszönöm Jóska afáratságodat és Jóska bátyámétis, hogy legaláb van kihez forduljak mert úgy sincs senkim más. nagyon meg dicsért Jóska a Horvát úr hogy mijen értelmesen tudsz írni kedves Jóskám nagyon kérlek ha megkapod ezt a levelet ha ráérsz írjál ne sokára és írd meg hogy van a gyerek pénze van mán talán tudja Jóskabátyám ha te nem tudnád mert ha még mindig náluk van akkor követelem hogy a gyerek othol legyen és aza gazember nekinoza nekem a gyerekemet hogy még koldust tegyen belőle mert ötét senki nem bírta még ki és éngem egy ronda kurafi ne szidjon mert azén gyerekemből bolondot csinál én azért nagyon megszenvetem és sok pénzembe van a taknyos gazember majd kérlek írd meg ezeket nékem hogy van és tudjam magam mihez alkalmazni mert az nem járja hogy a pénz ot van és a gyereket meg engedik szenvedni ki dobták öt is meg éngemetis aza dög népség Kedves Jóskám írtad hogy szeben íijak nem érekrá mert mindig van valaki hogy nem jövök hozá hogy írjak rendesen ezért nem tudtam előb írni is. írtad Jóskám hogy ne írjak anak a róhat kakagyunak újon neki a roseb ki megeszi írtam én neki még a nyár utóján egyet ulyant hogy megtekerheti azt a róhat órát ara Másképen még haza sem írtam 16
