Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Simon Károly: Kérelem - panasz - pör - egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól
mióta meg ínad hogy nincs nálatok a gyerek miért hogy nem adták oda és elámitoták azt a taknyost de kérlek kedves Jóskám azén ne is vegyétek rosznéven hogy odament az a haszontalan taknyos gyerek pörölni hozótok mert úgy el van az ámítvaI hogy nincs az esze sem a helén csak én most mehetnék haza de csak egynapra mehetnék és nem érdemes azt a pénzt ki dobni és hozájuk úgysem menek édesanyáméhoz mert még a nyáron sem megyek haza meg talán soha mert úgy gyűlölöm őket mind egy kutyákat mán minden gondolatom hogy mit csináljak ezel a büdös kötökéi mán ha otvan nála egész nyáron othagyom újévig hogy le alább a koszton megfizese ne hogy még azt is rám ne várják és meg lehet hogy új évre egynapra haza megyek iletvel hozótok és nem engedem azt töbé anál a rondánál majd gondoljátok meg Jóskabátyámal és írd meg hogy okosan gondolome mert Horvát úr is azt mondja hogy még egy napig sem hagyná ulyan sintérnél nem tudom mittegyekvele csak 19 éves volna sémi gondom mert odadnám inasnak és volna értelme hogy szenved de így kínozák és még ruhája sincs Köszönöm kedves Jóska hogy mindent megírtál majd megszógálom én ezt néked isten veletek a mesze távolból tiszteletem Jóskabátyámat ángyit Treszkát csókolom isten veletek és velem 1909 ok 19-én ezt mind két bélyeget kell ráteni! Jegyzet:- Baranyó Ferenc valahai pulai házas-zsellér és Szabó Teréz tüskepusztai cseléd 1832-ben kötött házasságából született öt gyermek (Örzse, Teréz, János, Ferenc, József) s ezek utódai közül - Ferenc sikertelen és átmeneti próbálkozását leszámítva - tulajdonképpen csak a legkisebbnek, Józsefnek sikerült elindulni a parasztpolgárosodás múlt század végi útján s leszármazottaival századunk közepéig végig is járatni azt. Ez is tükrözi, hogy porosz-utas agrárfejlődésünk nemcsak a paraszttársadalmat, hanem az egyes parasztcsaládokat, azok tagjait is könyörtelenül differenciálta, egymástól elszakítva nemegyszer halálosan szembe is állította;- ehhez, az alapjaiban elsősorban gazdasági differenciálódáshoz nem egy ízben igen éles társadalometikai megkülönböztetés (megbélyegzés, kizárás, sokszor egészen az önpusztításhoz is vezető kirekesztettség) is járult a nagyszülők vagy szülők valamikori kisebb, nagyobb emberi, erkölcsi megingása, botlása vagy vétke okán;- régiek szerint ilyen, a faluban egyáltalán nem bocsánatos bűnért kellett egész életében vezekelnie B. Rózának is, amint maga is írta: „én azért nagyon meg szemetem és sok pénzemben van ”, ám még így „a mesze távolból”is egyengetni, igazítani kívánván gyermeke további élete-útját;- nem az anya fővárosba szakadt, minden bizonnyal keserves sorsa érdekes és fontos számára, hanem a gyermekéé „othol”: mert „írd meg hogy van a gyerek pénze van mán”; „hogy az a gazember (másutt: „ronda kuraß”, „róhat kakagyú ”, „ulyan sintér”) ne kínoza nekem a gyerekemet hogy még koldust tegyen belőle”; „tugyam magam mihez alkalmazni mert az nem járja hogy a pénz otvan és a gyereket meg engedik szenvedni ”; „ írtad hogy nincs nálatok a gyerek miért hogy nem aták oda és elámitoták azt a taknyost ”; „ de kérlek kedves Jóskám azért ne is vegyétek rosznéven hogy odament az a haszontalan taknyos gyerek pörölni hozátok mert úgy el van az ámítval hogy nincs az esze sem a helén”; „mán minden gondolatom hogy mit csináljak ezel a büdös kötökéi”; „és meg lehet hogy új évre egynapra haza megyek iletvel hozátok és nem engedem azt töbé anál a rondánál majd gondoljátok meg Jóskabátyámal és írd meg hogy okosan gondolome”; legvégül pedig „nem tudom miitegyek vele csak 19 éves volna sémi gondom mert odadnám inasnak és volna értelme hogy szenved de így kínozák és még ruhája sincs”;- a levélből úgy tűnik, hogy törvénytelen gyermekét sem rokonsága, sem faluja előtt különösebben nem röstelli és nem sajnáltatja. Pedig B. Róza is bizton tudta, hogy odahaza az „ilyeneket” a népnyelv milyen gazdag választékával - fattyú, fatykó, mögesett lány magzatja, szemétön szödött, orozvakőtt gyerök, zabigyerek, szerelemgyerek - vehette, vette szájára az egész falu;- a falujából és családjából szinte örökre kizárt s gyermekétől véglegesen elszakított anya határozott személyiség, olyan akinek egyéni stílusa, reális szemlélete, bár vaskosan naturalista, ám mégis tiszta és közvetlen emberi hangja van. Az alig-olvashatóság, a helyenkénti fogalmazá-2 17
