Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Simon Károly: Kérelem - panasz - pör - egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól

- tulajdonképpen Baranyó I. József a házas-zsellér sorból kitörni akaró minden küzdelme s nem kevés ügyeskedése is plasztikusan tükrözi, hogy 1848 után mennyire súlyosbította az ország agrárhelyzetét a sokat említett tény: míg a szabaddá lett jobbágyföld minden kötöttség nélkül mobillá vált, és a szabad birtokforgalomban hányódott, addig a nagybirtok nagy részét elfoglaló holtkézi birtok inmobil maradt, a hitbizományokkal mozdíthatatlanná lett. így igazolva Kapós-völgyében is Marx tételét a kapitalizmusbeli kisparaszti gazdaságról: „A parasztoknak végül is különféle gátló és kötő tényezők mellett kellett a könyörületet nem ismerő kapitalista szabadversenyben a szabaddá lett, de egyben szabadjára hagyott gazdaságban a termelőmunkát végezniük. ”

Az alábbiakban két, tartalmában teljesen elütő népi panasziratot - egy beadványt és egy családi levelet - mutatunk be Baranyóék kisparaszti levéltárából.

A

Az első panasz gépírásos másolata az eredetinek, minden valószínűség szerint az 1920-as évek elejéről. Keltezés és aláírás nélküli panaszáradata ez Baranyó I. Józsefnek az akkori attalai plébános ellen. íme, az akkor már község s környék szerte ismert földes gazdának (1901-10 között volt már faluja megválasztott esküdt-elöljárója is) panaszos beadványa:

PANASZ

Déczértessék a Jézus Krisztus. A főtisztelendő plebánus ur megszóllított, hogy a katolika hitről le akarok köszönni, mivel a népszövetségről leköszöntem. A hitemről leköszönni nincs annyi pénz, a népszövetségről is azért mondtam föl, mivel a plébános ur nagyon megsértett, mióta élek illyen sértve nem éreztem magamat, mikor az oskolába negyven két ember előtt azt mondta, bolond, bolond, nem vágyókén bolond, hála a jó Istennek, akárhányszor kellett eke segítség, mindig elküldtem szántani, én azt mondtam a bírónak, hogy csak szóljon, mindenkor elmegyünk, a Huszár Károly mikor Attalába beszédet tartott, és a plébános ur pár nappal előbb az oskolába kérdezte az embereket, hogy egy pár kocsi menne el kísérni, a csornai kertekig, de egy sem ment, inkább azt kérdezték mit kapnak fizetést, én akkor is befogtam lovaimat, és elkergettem Taszárig meg vissza, anélkül hogy egy fillért is kértem volna, és három esztendőben a gabonájával is sokat vesződtem, egyszer a zabjával, másodszor az árpájával, harmadszor a búzájával, mindenkor sötét estig ott voltam, a templom atyával, mert mást nem kapót csak engem és mégis mikor a bükkönyömet lekaszálta a Gili, én voltam a káros, és mégis a Gilinekfogta pártját, és voltam káros, és mégis engem hivatott be pirongatni, valahányszor gyűlésen voltunk mindig nagyon komolyan nézett rám, mintha én megsértettem volna, de ha úgy tetszik neki, csak nézzen komolyan rám, én azért egy piczit sem félek tőle, a nép szövetség árát megint kifizettem, mert hozzá voltam szokva. Afőtisztelendő plébános ur sok oskolát végzett, de még olyanba nem volt, amelyikbe tanult volna egy kis becsületet, adni az embereknek pedig nem vagyunk kuty áj i, inkább vagyunk gazdái, mert fizetünk neki minden évben, hála a jó Istennek, beszéltem Főmagasságu kegyelmes herczeg urunkkal is, saját palotájában Kismartonban, de beszéltem a Főméltóságu Püspök urunkkal is, a püspöki palotában, Veszprémben, nem hogy megsértettek volna, inkább barátságosan beszéltek velem, Ezzel maradok a római anyaszentegyháznak egyik erős híve Baranyó József kapospulai lakos.

Jegyzet:- A panasziratban említett tények: katolikus népszövetségi tagsága s arról való lemondása, Huszár Károly keresztény szocialista politikus attalai látogatása és beszéde, egyházának végzett különböző ingyenes szolgálatai, valamint a bükkönyét lekaszáló és eltulajdonító Gili-vel s ez ügyben plébánosával is adódott - úgy tűnik: számára megemészthetetlen - összeütközése ellenére sem állapítható meg pontossággal a panasz megírásának ideje;

15