Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Simon Károly: Kérelem - panasz - pör - egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól

KERELEM Fő Magoságú kegyelmes Esterházy herczegi hitbizományi javak közp. igazgatóságának Kismarton Mél alázattal könyörgünk Fő Magoságu kegyelmes Herczeg urunknak mi Somogy Pulai ur bé­resek kéijük hogy határunkban levő Herczegi föld rét legelő szóval a mi csak van Herczegi birtok Méltoztasék bérben nekünk oda adni. Mi úrbéresek a legnagyobjó akarattal azon leszünk és felelőséget váloljuk magunkra hogy a fel­tételeket pontosan teljesíteni fogjuk. Az előleges fizetést és az árendát mindenkor rendesen fogjukfizetni, a föld trágyázását és a ter­melés változtatást rendesen fogjuk gondozni. Kérvényt már rég akartunk küldeni de nem engedte a Plébánus ur és a Jegyző urankazzal bizta­­tak hogy kérvény nélkülis meg kapjuk Könyörgünk az Esterházy herczegi hitbizományi javak közp. igazgatóságának vegye igénybe ezen kis kérvényünket mivel Fő Magosságu kegyelmes Herczeg urunk is meg ajánl óta hogy a mivel le­het segíteni fog rajtunk. Jegyzet:- a két impúrum szövegében teljesen azonos, bár a kismartoni hercegi címzés csak az egyik piszkozat hátlapján olvasható;- a kérelemben a földéhség enyhítése, a parasztföld határainak tágítása tekintetében itt csak egy remélt birtokszerzés haszonbérleti módjával találkozunk;- a Somogy Pulai határ ekkor 1770 kh. községi + 969 kh. Esterházy birtokhoz tartozó föld­terület volt;- nem véletlenül kéri ebben az időben könyörgéssel és ígéretekkel B. I, József a maga és fa­­lujabeli „úr béresek” nevében a „Herczegi föld rét legelő” árendába adását. A Kapós-völgyében - Pula községben is - kialakuló s fejlődésnek indult állattenyésztésnek egyik fontos termelőesz­köz bázisáról, a rét-, legelő földbázisnak (ami akkor 287 kh. községi rét és 57 kh. ugyancsak köz­ségi legelő terület) 10 k holdnyi meghosszabbításáról volt szó;- a kérelemből kitűnik, hogy a Plébánus ur és a Jegyző urak nem szimpatizáltak a földmí­­velők ilyesféle beadványával, mert azok földgondjainak megoldását „kérvény nélkülis” elintéz­­hetőnek vélték;- a kismartoni Esterházy hercegi hitbizományi javak központi igazgatóságának válaszát Heller kir. tanácsos, közp. igazgató aláírásával 1899. febr. 27-én keltezetten 352/899 sz. alatt március 2-án kapta meg a beadványozó, amelyben „... beadványukra értesítem Önöket, hogy a pulai határban fekvő 10 holdnyi urad. rétterület megvétele iránti ajánlatuk el nem fogadható.” Tehát Baranyóék kérelme (mint akkoriban annyiszor másoké is) szűkszavú hercegi elutasítás­ban részesült;- maradtak számára tehát azok a földszerzési módozatok, amelyeket 1867 novembere - apja halála - óta a család- és birtokalapító már eddig is beváltan folytatott. Vagyis: az apai hagya­tékból a „testvéri osztályrészek” bagón való megvétele; a vele együtt otthon s birtokon belül ma­radt és gazdaságilag legerősebb testvérbáttyával, Ferenccel először még közösen megvásárolt s egyideig azzal közösen is művelt földvétel; később általában a dombóvári vasutas-földmívelő vagy iparos-földmíves kétlakiaktól már önállóan megvett „bontavai” 1-2 holdak, valamint a tör­pebirtokosságból kiszorítottak árendába bocsátott parcellás földdarabkáinak használati meg­szerzése; 14

Next

/
Thumbnails
Contents