Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Simon Károly: Kérelem - panasz - pör - egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól
SIMON KAROLY Kérelem - panasz - pör Egy kisparaszti családi levéltár jeles lapjairól Akapospulai Baranyó József és háromgenerációs családja a kapitalizmusbeli Kapós-völgyi kisparasztság valamikori nagycsaládjához tartozott. Esetünkben ahhoz az itteni sajátosanjelentős és népes Joldesgazda”családhoz, amelynek újkori pálya- és életmódtörténete 1848-ban a házas-zsellér (inquilinus) sorsával indult, aztán a kapitalizmus uralomra jutásával a verseny korlátlanul differenciáló erőinek, valamint a család törekvő-törtető-egykéző legfőbb karakterének hatására körülbelül két és fél évtizeddel a századforduló után eljutott a kisparasztságig, vagyis a „szegényparasztság felső fokán állóinak” társadalmi kategóriájáig, majd a szocialista forradalom első felében - az ötvenes évek elején-közepén - pedig a kulákság szintjére emelkedettsüllyedt. Azt, hogy egy évszázadot átívelve valójában milyen is volt - lehetett? - a hajdani jobbágyok, házas-zsellérek itteni parasztpolgári előrehaladása, a lassan kialakult kisparasztcsalád(ok) Kapós-völgyi története, azt még általánosságban is csak alig, részleteiben pedig egyáltalán nem ismeijük. A téma kutatása és tanulságainak feltárása számunkra nemcsak érdekes, hanem a Kapos-völgy agrárrégiója fejlesztésében minden bizonnyal még ma is értékes munkálkodást s hasznosítható új ismereteket jelentene. Társadalmi osztályok történelméről - parasztságáról, kisparasztságáról is - beszélni csak történelmi források alapján lehet. E meggondolásból utalt Szabó István 1961-ben Marc Bloch francia történetíró azon megállapítására, mely szerint: egyedül a földesuraknak volt levéltáruk, így a földesúr nélküli földek - a szabad parasztok - egyúttal történelemnélküliek. Ez a Bloch-i megállapítás - folytatta Szabó István - többé-kevésbé alkalmazható ajobbágyfelszabadítás utáni magyarországi szabad parasztság történelmére is, hiszen „a XIX. szd. második felében a földesúri függéstől szabaddá lett parasztok gazdaságáról, háztartásáról nem tájékoztatnak közvetlen életrajzi források. Ezt pedig a parasztság »belső« történetének körülményeire irányuló kutatások sínylik meg.” Amikor aztán időnként és véletlenül előkerül egy-egy ilyen kisparaszti családi irathalmaz, jobb esetben - a Baranyó Józseféhez hasonló - komplett kisparaszti levéltár, tulajdonképpen akkor eszmélünk csak igazán arra, hogy milyen mély ismerethiány forrása a mi vidékünkön is a szabad paraszti földeknek s parasztságnak ez a „történelemnélkülisége”. Az ilyen kisparaszti irattár legsajátabb - s ezért legjobb! - dokumentumait felmutatva igazolódik, hogy a kisparaszti rétegtörténetnek, életmódkutatásnak, egyáltalán pl. a regionális agrártörténetnek még ma is számos fehér foltja, adóssága van. Ezen adósságunk újbóli fölismerésének, fölismertetésének fényében (pontosabban: árnyékában) mutatjuk be Baranyó József kapospulai háromgenerációs házas-zsellér majd „földes gazda” családi levéltárának jeles lapjait. E lapok most a paraszti kérelem - panasz - pör népi iratok témakörben nyitják meg előttünk tán nemcsak a századfordulós Baranyó-család, hanem egyáltalán az ismeretlen kisparaszti parasztporták kapuját. Az alábbi kérelem 1898 legvégén, ill. 1899 első hónapjában - egész pontosan be nem határolhatóan - íródott. Csak a kérelemre küldött hivatalos válasz segíti mostani körülbelüli helyes datálásunkat. A kérelem két előiratát - impúrumát - őrizte meg a családfő a válasszal és a válaszlevelet postapecsétesen szállító-őrző hercegi kopertával egyetemben. A kérelem írója a család- és birtokalapító Baranyó I. József (1853-beli születésével akkor 45-46 éves), aki Somogy Pulai úr béresként s azok nevében írta a következőket: 13
