Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Lehota János: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék III. - T. Mérey Klára: Rudolf Forberger: Die Industrielle Revolution in Sachsen 1800-1861
Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék III. Három kötetre való székely népmesével gazdagodtunk a Tolna megyei Könyvtár jóvoltából. A harmadik kötet megjelenését, Sebestyén Ádám gyűjtőmunkáját, Rónai Béla és Kovács Ágnes szákmai segítségét már Ördög Ferenc méltatta a februári számban. Itt is elmondhatjuk legfontosabb gondolatát: nagy érték van még a népben, és minden elismerés azoknak, akik ezt a kincset nem hagyták veszendőbe menni. Mi lis voltaképpen a mese? Az elméleti fejtegetéseket elkerülendő, Lukács György egyik meghatározását idézem fel. Azt mondja, a mese a „megváltott valóság” műfaja, aminek belső mozgatója a képzelet korrekciója. - Kiemelném azt is, hogy a mese végső és kiteljesedett formai, önálló tulajdonságai, belső formatörvényei olyan erősek, hogy külön rendszert alkotnak a műfajok családjában. Ez nem mond ellent annak, hogy a szájhagyomány folytonosan újjászüli a történetet, vagyis a mese a maga önálló törvényeit átlépve differenciálódásra is (hajlamos. így válhat a népmese a néplélek hű tükörképévé; .szétválaszthatatlan egységbe olvaszt gazdaságot, társadalmat és politikát, akárcsak a ballada. A székelység a maga zárt világában mindmáig megőrizte az ősi formákat. Jól látták a kutatók, hogy hol találhatnak még tiszta forrásra. A „Bukovinai székely népmesék” III. kötete négy j elles andrásfalvai és hadikialvai, illetőleg maroslugasi születésű mesemondó „beszédeit’’ tartalmazza: Palkó Lüle József (21), Kovács (Ráfi) Péter (43), László Györgyné (Plus Gyurkáné) (21) és Derék (Jádri) Károly (8) összesen 93 meséjét. A szövegeket Sebestyén Ádám 1970. és 1978. között vette hangszalagra mai lakóhelyükön, a Tolna megyei Kakas dón. Milyen világot tárnáik elénk ezek a mesék? Először is a mesemondók gazdag személyiségét, hiszen ők a saját egyéniségük tükrében szólaltatták meg a történeteket. Általuk azonban egy nép történelme szólal meg. Idézzünk fel néhány motívumot! A szép királylány például egy közismert mcsetípusba tartozik - „a hős kényszeríti a királyt (királykisasszonyt), hogy azt mondja, ez hazugság!” -, Palkó József viszont csak a cselekmény vázát, menetét vette át, a megformálás már sajátja. Kitűnően érzékelteti a kanászlegény izgalmát, amikor a király a képtelennél képtelenebb hazugságait „elhiszi”. A lusta legényben, amely egyike legnépszerűbb legendameséinknek, a mesélő Palkó József a legendát megtoldja még egy eredetmondával is, a tetű teremtéséről. Kovács Péterről azt mondja Sebestyén Ádám, hogy „egyik legjobb mesemondóm”. 43 kedvelt meséjéből néhányat még gyermekkorában hallott az öregektől, legtöbbjét a móduvai sum másmunka ideje alatt tanulta meg. Több ismert mesetípust teremt újjá. Üj változatban ismerhetjük meg többek között A részeges embert. Az égyügyü öreget, a Nemtudomkát, Az agglegén és a halált, a Mónár Annát. Kovács Péter a rövid tréfás meséket mondja jobban, a Mónár Annában már a balladaisághoz áll egészen közel. László Györgyné Kerekes Borbála, vagy ahogy a kakasdiak nevezik, Pius Gyurkáné igen jó mesemondó. Huszonegy elmondott meséjét még Ludason tanulta az öreg székely telepesektől, kukoricái osztás és dohány simítás közben. Ö a hosszú, bonyolult tündérmeséket kedveli, s mondja el szívesen. Meséiben Benedek Elek világát idézi, holott - ahogy maga mondja - ő meséket könyvből nem szokott olvasni, Benedek Eleknek hírét sem hallotta. Valószínűleg a jó beszédű székely mesemondóktól tanulta meg őket Bori néni. Derék (Járdi) Károly súlyos betegsége ellenére is jó kedélyű maradt, igen jó beszólőtehetsége lévén a falu apraja-nagyja körében nagy tiszteletnek örvendett. Mindig telt ház volt körülötte - jellemzi így Sebestyén Ádám -, mert a gyönyörű meséken kívül is gazdag ismerettel rendelkezett, és mindig szóval tudta tartani hallgatóit. A székely nép mesemondóinak képzelete sok ismert történetet teremtett újjá, sok új elemmel gazdagította az alapformákat. Említsük meg például Palkó József Mihók című meséjéből az égből láncon alácsüngő kastély elemét, melyet Solymosy Sándor keletről magunkkal hozott kultúremlékeink közé sorol. Szerinte a képzet a vogulok és osztjákok samanisztikus jellegű viiágteremtés-elképzeléseihez kapcsolódik. Színes és változatos világ tárul elénk a sok tündérmese, legendamese, tréfás mese, állatmese olvastán. Mennyi humor, mennyi nyelvi fordulat van bennük! Mennyi erőt sugároznak magukból! Európa, sőt az egész világ részévé emelnek bennünket ezek a mesék, ugyanakkor megőrizték sajátos, csak rájuk jellemző egyéni vonásukat is. A legnagyobb megbecsüléssel illethetjük ezen értékek megmentését és közzétételét. LEHOTA JÁNOS Rudolf Forberger: Die Industrielle Revolution in Sachsen. 1800—1861. A Német Demokratikus Köztársaság egyik legnevesebb gazdaságtörténésze: R. Forberger a szászországi manufaktúrák történetének megírása után nemrég jelentette meg a szász ipari forradalomról írott kétkötetes munkáját. Úgy gondolom, hogy ennek ismertetése azért időszerű e folyóirat 'hasábjain, mert ez a mű elsősorban arra ad kitűnő példát, hogy miként 78
