Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Lehota János: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék III. - T. Mérey Klára: Rudolf Forberger: Die Industrielle Revolution in Sachsen 1800-1861
lehet egy nagy egészben a részt, Németországon belül a szász terület Iparát oly módon feldolgozni, hogy az módszertanilag is, felfogásában ás újat adjon, s az érdeklődők széles köre számára legyen hasznosítható. Az első kötet két nagy fejezetre oszlik: a termelőerőik forradalmának történetén belül a technikai átalakulásokat bemutató nagy fejezetre és a termelőerő emberi, szubjektív elemeinek bemutatására. A mű bevezető része érdekes, módszertanilag is figyelemreméltó útmutatást ad általában az ipartörténet társadalmi szemlélettel történő feldolgozására. A szerző kutatásainak középpontjába a gyárat állította, és ezzel kapcsolatosan a kis és a középprodukció színhelyét jelentő manufaktúrákról a nagyüzemre, az extenzív módszerekről az intenzív módszerekre, a drága kézi munkáról az olcsóbb gépi munkára, a falu és város új kapcsolatának bemutatására törekedett. Mindezeket a problémákat áttekintette a gazdasági élet szempontjából, a technikatörténet aspektusából, majd rátért a szociális változások bemutatására. Ez az időszak politikai téren is változást hozott az általa vizsgált területen, hiszen az abszolutizmustól az alkotmányosságig, a konzervativizmustól a liberalizmusig ebben az időszakban jutott el az általa vizsgált társadalom, amelyben már a kultúra és az életmód területén is megtörténik az ,,átváltás”. Ez az az időszak, amikor már 'elválik a munkahely és a privát szféra, amikor a termelési folyamat áttekinthetetlen részekre oszlik és a falvak szükséglet sugallta és szociálisan motivált közösségét a városok differenciált egyleteinek és politikai pártjainak világa váltja fel, amikor a társadalom a mesétől eljut az olvasásig, az önellátási törekvésektől a fogyasztói ellátásig. Szászországban a fejlődés jó két emberöltővel előzte meg hazánk gazdasági és társadalmi fejlődését, de ugyanakkor a történelmi folyamatokat kutató itt is, ott is hasonló problémákkal, sőt még hasonló forráscsoportokkal is találja magát szemben. Forberger két oldalról közelíti meg témáját: keresi a nagy összefüggéseket, a tágabb kapcsolódási pontokat Szászország és a szomszédos területek, továbbá a távolabbi piacok között. Ugyanakkor azonban a mikroanalízis módszerét is használja, sőt, munkájának egyik legfőbb értékét éppen a mikrokörökben végzett kutatásai adják: a szász ipar alapját képező egyes gyárüzemek történeti feltárása, működési mechanizmusának bemutatása az ipartörténet mindent átfogó keretében. Érdekes módon azok a kutatási problémák, amelyekkel munkája során szembe kellett néznie, majdnem teljesen azonosak a hazai, hasonló regionális kutatások során felmerült problémákkal. Fontos kérdés: a kronológiai határ, hiszen a gazdasági fejlődés szinte észrevétlenül alakul át a mindennapok során, nincsenek 'élesen elváló időhatárok; amíg a technikai újítás gondolata gyakorlati tetté válik, addig eltelik néhány évtized, s ez hat ki aztán az élet más területeire (társadalomra, kultúrára, politikai életre) is. A másik fontos és közös probléma: a fogalmak időbeli változásának kérdése. Ahogyan a mi gazdaságtörténetünkben mást értettek a 19. század végén a gyár vagy a vállalat fogalmán, mint amit ma értünk azon, úgy ment át változáson a német nyelvterületen a Fabrik és az Industrie (a gyár és az ipar) szó és fogalom is. Forberger munkájának nagy érdeme az a széles ívű megközelítés, amellyel témáját feldolgozza. A gyár áll vizsgálatának központjában, de ugyanakkor ennek belső fejlődését, az egyes iparágak technikai forradalmának áttekintését, a munka- és az erőgépek minőségi és számbeli fejlődésének menetét, a nyersanyaghelyzetet mindenkor beleágyazza abba a politikai környezetbe, amelyet nem lehet elszakítani a gazdaságtörténet lassú fejlődési folyamatának bemutatásától. A gyáripar mellett mutatta be a terület bányászatának, mezőgazdaságának, kereskedelmének és közlekedésének alakulását, „együttmozgását”, sőt még a szász pénz történetét is. De volt gondja a külföldi hatások felmérésére, a feltalálók és a gépépítők teljesítményének és életrajzának ismertetésére, értékelésére is. A tanulmánykötet második része csak a dolgozó emberrel foglalkozik: a gyárban dolgozók munkakörülményeivel, életmódjával, illetve annak változásával, s nem utolsó sorban gyökereikkel. A szász munkás osztály belső felépítettsége, a külföldi és a belföldi munkások aránya mellett kulturális lehetőségeik és szükségleteik tárgyalására éppúgy sor kerül, mint a munkai ehetőségek ismertetés ére (munkabérek, a szakmunkások és a betanított munkások aránya, a köztük levő különbségek stb.). Az óriási feltáró és összegező munkát a II. kötetben közölt, s a munka „állványzatát” bemutató táblázatok, életrajzok, üzemtörténeti áttekintések egészítik ki, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a sok apró mozaikkocka kialakítsa azt a pontos, valósághű képet, amelyet a szerző az I. kötet összefoglalásában összegezett. E kötet olvasása során szemünk előtt áll össze egységes és impozáns képpé egy korábban elmaradott terület gyáriparának kialakulása, amely hamarosan meg tudta találni hazánk felé is a kapcsolatteremtés útját. A 20. század Tolna megyében is 'kialakuló gyáraiban már a szászországi Drezda gyárai voltak a legfontosabb szállítók, onnan érkeztek pl. Bonyhádra a gépek és a vegyszerek. (Berlin, 1982.) T. MÉREY KLÁRA 79
