Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Zentai László: A hazatérés lehetőségei - fiatal szegedi költők antológiája
- zárja a verset, s ebben a kitűnően megszerkesztett zárásban lehetetlen nem észrevenni: erkölcsi tisztasággal helytállni, minden megpróbáltatáson keresztül. A Szertartás című ars poeticájában továbbragozza költői szerepét és minden manipuláltság nélkül kimondja : „Nem kedvelik az istenek j a nehéz hitet, / nem alkuvó áldazatnak / - ha mégoly kedves is - I eretnek szaga van”. A kötetnyi vers (szikár önfegyelemről tanúskodik, pedig minden opuszából kiérezhető, hogy a körülötte zajló világ élményanyagát szinte egyszerre akarja földolgozni. Lángoló nyugtalansága hajtja a lovassági szúrófegyver elé, hogy tőle kérdezze meg: „Kiosztott szerep-gőg vagy makacsság? Súgd meg pika mi hozott elébed . . S ne -feledjük! Ez már nem csupán az Egykoron élt P. S. költő arcai-nak bemutatása, hanem olyan reveláció, amely saját, gyors virágzásé életének előrejelzése. A fenti versciklus zárószakaszában Petőfi halála ürügy csupán: „koponyám serlegébe esővíz szivárog féregitató lett a versek medencéje többé nem kortyol belőlem gondolat nem csillan több arc már a tiéd se"- s ez a jóslat a tudatalattinál is mélyebb rétegből tört utat magának, hogy a maga irracionalitásával „szigorú verset véssen a világ’’ elé. S mintha Hermész, a lélekvesztő, már ott ólálkodna körülötte, hiszen anyjához írott Látomás-ában könyörtelenül kimondja: „Anyám, fiad lőtt / vadakhoz lesz hasonló / kinyújtóztatják testét / vadászok a terítéken / elbomlott szemébe / javasasszony-kezed sem / tud már békét simogatni”. Hévízi Ottó versein a valóság- és élményiközeliség érezhető, de úgy is mondhatnánk: minden sorát átéli, megszenvedi. „És kizáró mozdulat feszül Az a forróság csak emlék Így alakult -Aszályunk belül: homlokomra-égetett kép"- írja a Békétlen ikon-bsta, mintha gyötrő szorongásaira keresne magyarázatot. Metaforikus képei mögött az egészre próbál összpontosítani a teoretikus biztonságával, bár néhol éppen ez a gondolatiság válik 'kicsit elvonttá, bonyolulttá (Zuhanás, A folyó). Hévízi „míves költő”. A forma megkötése előnyére válik, mert a Húsvét lesz című versében tudja igazán felszabadítani gondolatait. Itt a költemény zeneisége is az ironikus hangvételt erősíti: „így fogak cellájába zárva - áldassék a ránk emelt kéz áldassék a megfontolt idő homlokunk fölött ha elnéz " Józsa Fábián lírájában döntő szerepet kapnak a formai kísérletek, ami nem baj, hiszen igényes és érett gondolatsorokban mutatja be történelemszemléletét, természetszeretetét, magyarság-tudatát és szerelmét. Rövidebb költeményei belülről fakadó, eredeti képekre épülnek. Találomra csak kettőt: „füvek fájdalma hasogat fekete hold a tócsák tükre" (Jegenye-falak között) „horpadt harsonák hörögnek lazult ágyékok pilléznek” (Nyárutó) A kiragadott veEsrészIetben az alliteráció bravúrját fokozza, hogy a jelzős (szerkezet csupa mély 'hangrendű magánhangzót tartalmaz, az ige pedig tisztán magas hangrendű. A kötet legfiatalabb költője Vecsernyés Imre. Verskompozícióiban úgy tűnik, jelenleg még több az ötlet, mint a kiérlelt vers. Aforizmaszerű töredékekből építi fel meglehetősen szubjektív líráját. Szerelmes verseiben is, mintha csak kétszemélyes világban élne, gondolkodna. A szenvedélye figyelmet érdemel, de a kibontakozáshoz, a sajátosan egyéni hanghoz ennél többre lesz szüksége. Blégikus, lírai alkat, s talán ezért is, építkezésében a kemény ellenpontozások helyett a végletek feloldását választja: „bőrödhöz érve hazaérek mert befogadsz mint gyöngéd folyó mélye egy szénné égett csónakot" (Hazatérek) Négy fiatal szegedi 'költő választotta a „rajban repülést”. Eltérő élményviláguk ellenére vállalták egymást. Formai útkeresésük, szemléletük ‘kiegyensúlyozott rokonságát mutat. Kitekintenek a világba és felelősségük tudatában vetik papírra gondolataikat. Herbszt Zoltán miár nem repülhet ebben a rajban, de a társak konok kötelessége, hogy a hitét és szellemi örökségét továbbvigyék. (Szeged, 1983) ZENTAI LÁSZLÓ 77
