Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Tüskés Tibor: Svájci képek
Disneyland, a világ -legnagyobb -szórakoztató parkjának festett díszletei. Gruyéres: Svájc nagy karácsonyi ajándéka. Játékvár, -mézeskalács-palota, cukorporral behintett fenyőfaág, műanyag jégkristályok, csillogó angyalhaj. Ebben a környezetben még a valóság is mesének hatott. Gruyéres egyik terén nem filmforgatás folyik, hanem katonatisztek ava-tását látom. A katonák elé a dobogóra előbb egy civil férfi lép (talán a helyi elöljáróság vezetője), az-tán egy aranygalléros katonatiszt beszól. Néhány szavát fülembe sodorja a szél:- A szabadság megszerzése gyakran évszázadokba -telik. Elveszíteni lehet egy pillanat alatt is ... Nem tudom, a tér közönsége mit érzett. Számomra ez a mondat ezt a mesevilágot is valamiképpen hitelessé tette, a fonák, szokatlan látványt is a színére fordította. A NÉMA BARÁTOK CSENDJE Laza olvasmányélményeim (Eötvös József A karthausi című regénye) és hiányos egyháztör-téneti ismereteim (a szerzetesrendek története) miatt némi borzongással készültem erre az útra. Ügy tudtam, hogy aki karthauzi -szerzetes lesz, a hármas fogadalom, a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség mellé egész életre szólóan egy negyediket is tesz: az örök hallgatásét. Aki belép (ebbe a rendbe, nem nyithatja többé Szólásra a száját. Gruyéres közelében, egy szűk völgyben, ahonnét autóút nem vezet tovább, fekszik Va-lsainte karthauzi kolostora. Az első meglepetés a kolostor kapujában ér: fehér reverendás karthauzi pap fogad, kezét nyújtja, és meleg szavakkal köszönt. Megígéri, hogy végigkalauzol az épületen, és -minden kérdésünkre szívesen válaszol. Csak a velünk lévő asszonyok bem léphetnek a kolostorba.- Igen, mára már enyhültek a kemény regulák - mondja a kerek, mosolygó arcú Pater Marie-Joseph. - A hét egyik napján mindnyájan beszélhetünk, -hangosan mondjuk a közös imát, és mindig vannak olyanak, akik a vendégéket fogadják, vagy a városba mennek az ügyes-bajos dolgokat elintézni. Tűnődni és csodálkozni való persze Valsai-nte-ben még így is marad elég. A kolostort 1294-ben alapították. Legutóbb 1749-ben építették újjá, akkor került a templom homlokzatára a Soli Deo fölirat. A világon ma a karthauziaknak huszonnégy (közülük nyolc női) kolostoruk van, s azokban mintegy ha-tszázhatvan szerzetes él. Háromszáz a páter (fölszentelt szerzetes), a többi fráter, illetve soror (föl nem szentelt férfi, illetve női rendtag). Valsainte-ben ma tizenhat páter és ugyanannyi fráter él. Aki jelentkezik a rendbe, annak három hónap próbaidőt kell eltöltenie a kolostorban. Nyolc éve -nem vettek föl új tagokat a valsainte-i karthauzi -néma barátok közé. Végigmegyünk a rendház négyzet alakú folyosóján. Innét -nyílnak a barátlakások. Az ajtó fölött a cella -lakójának -neve helyett az ábécé valamelyik betűje olvasható, így: D D, E E, F F... Mindegyik ajtó mellett csengő és kis ablak, amelyen az ételt naponta háromszor beadják. Az ajtók fölött latin nyelvű jelmondatok. Az egyik szövegét megjegyzem: Deus caritas est. Az Isten a szeretet. Belépünk az egyik üres, hallgatag cellába. A barátlakás három apró helyiségből áll (világi fogalmakkal: előszoba, nappali, háló), a bútorzat nyers deszkából készült, á padlót és a falakat ugyancsak if-estetlen deszka borítja. Az egyik falon feszület és keretben szen-tkép. A kolostor la-kói nőt csak festett képen láthatnak: Máriát vagy 59
