Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Salamon Nándor: "Művészet veszélyes csillagzat alatt" - Kállai Ernő időszerűsége
levegő utáni sóvárgással”. Csalódottan kellett tapasztalnia, provinciába érkezett, de újra munkához látott, „verekedni” azért, hogy a „magyarságban egyúttal a népi és polgári demokrácia és a szabadság megvalósult eszméi” legyenek láthatóvá. A modem művészet szálláscsinálójának verejtékes szerepére vállalkozott. Járta az itthoni műtermeket, szervezett, rendezett, előadott és felfedezett olthataitlan lobogással. Tehetséges, induló fiatalokat, a hivatásos művészet peremére szorult, alig ismert jeles művészeket támogatott az írott szó, a baráti jótanács erejével. Mindenütt feltűnt, ahol a jó művészet érdekében törént valami. Közben összegezte Mednyánszky-kutatásainak eredményét, számos lapnak dolgozott, 1939-től pedig a Pester Lloyd művészeti rovatvezető jóként küldte küzdőtérre kritikáit, tárcáit, esszéit. Mozgékonyságával, az értékek iránti természetes érzékenységével neves kritikustársai fölé emelkedett. A felszabadulást követően joggal hihette, hogy elérkezett a kor, amely a jó művészet és a nép egymásra találását szüli. Programadó cikkében a rögtöni cselekvés mellett száll síkra: „Rngedjük a népet a művészethez, és vigyük a művészetet a falusi és városi nép legszélsőbb köreibe, de ez a művészet művészet legyen a javából.” Bár veszélyérzetét sem rejti el, a „szabad nép tesz csuda dolgokat” magasan szárnyaló igéjie visszhangozik benne, amikor leírja: „szabad néphez csak szabad művészet méltó”. Kitartó híve az absztrakt művek alkotásának, minden eszközt megragad a hívek táborának növelésére. Történeti jelentőségű tárlatokat rendez, csoportosulások lelki motorja, s ír mindenütt, amíg teheti s engedik. Az új kor eszményeiben nem, gyakorlatában megint csalódnia kell. A fordulat éve neki tragikus irányváltást hozott. A „pálya szélére került”, hiába melengetett terveket, szövögetett álmokat. Menthetetlenül félreállították s elfeledték. * Az írásaiból válogatott kötet felépítésében négy nagy egység különül el. Az időrendnek megfelelően először a Németországban született, az európai modem festészet problémáit tárgyaló, Kállai esztétikai szemléletének alapvető, majd változásait szemléltető dolgozatai alkotnak csaknem összefüggő láncolatot. Forgács Éva többször hangoztatja, hogy Kállai nem épített fel önálló elméletkonstrukciót. Szellemének fürgeségével magyarázható, meg hihetetlen tapasztaltságával, hogy életében több alkalommal is szakított korábbi felfogásával, elvégezte azok kritikai elemzését, s volt ereje, bátorsága az új, az előre mutató, a korszerűbbnek vélt irányzatok mellé pártolni. Berlinbe érkezve, a magyar aktivizmusból kiindulva a konstruktivizmus mellett kötelezte el magát. Az expresszionizmus lehalkuló hullámain keresztül a kubizmus formavilágát továbbvivő, a szigorú rendet követő irányzat racionalizmusa, egységesnek látszó szemlélete vonta bűvkörébe. Oj művészet (1921.) című dolgozatában - berlini kiállítások benyomásait rendezgetve - az expresszionizmus elgyengüléséről fejti ki nézeteit, nem egyszer kíméletlen szavak kíséretében. Chagallt kivételként említve, dicsérve, másoknak alig kegyelmez. Marc műveit „kékcsillagos német romantikának” minősíti, Nolde, Kokoschka, Macke, Munch fáradt erőlködései nyomán jut arra a következtetésre, „hogy az expresszionizmus idegörvényeiből és rezdüléseiből cselekvő ember és társadalom nem tud megélni”. A kiállítás-áradatban jelentkező objektivizmusban véli megtalálni azt az erőt, amely leszámol az élménnyel, a lírai lüktetéssel. A lázadás jelei a konstrukcióiban öltenek formát. „A kubizmus absztrakt síkszerkezetei a gépek és gyárak, amerikanizálódó nagyvárosok, mérnökök és organizátorok világát csodálatos örömmé emelik” - állapítja meg lelkesülten, kiszűrve a legfőbb jegyeket, a fegyelmet, tárgyilagosságot, okosságot, új szellemi tisztaságot. A példatárban Archipenko szobrai - „ápolt tiszta testiség” -, Punyi következetes, absztrakció felé 45
