Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Salamon Nándor: "Művészet veszélyes csillagzat alatt" - Kállai Ernő időszerűsége

igyekvő képei, Grosz „fanatikus realizmusának” szerkezetben rejlő ereje, Cárrá ke­mény tömegek és síkok, egyszerű vonalak és erős tónusok ellentéteit kiaknázó monu­mentalitása - követi egymást. Mindnyájan szakítanak a kifejezéssel, stílusuk van s jogosultnak látszanak, hogy a jövő művészetének letéteményeseit lássa bennük. Egymást követő írásai a kubizmusra épülő konstruktív művészet propagálását vállalják. A formarendszereket építő Moholy Nagy akaratot és törvényeket tükröző képeiben az „összefogottság, öntudat Iés büszkeség, a modern konstruktív stílusnak egészen új és egyéni megnyilvánulását” ünnepli. Kassák architektúráit a közösségi mű­vészet szolgálatára szemeli ki, bár tudja, hogy a közérthetőség kívánalmainak nem felelnek ímeg. Igaz, nem is lehet őket a „közvetlen politikai izgatás céljára használni”. Cselekvő művészet ez: tett, a zűrzavar „fölött egyszerű, tiszta tér és formaviszonylatok tartják magasan a jövőt”. Lisszickij Pruon-jában „a tárgyak új világa van épülőben”- állapítja meg később, a konstruktív művészet jeleséről szólva. Világnézeti állás­pontjának tiszta képlete a „berlini orosz kiállítás”-ról írt, kérlelhetetlenül őszinte, se­gítőkész kritikájában rajzolódik elénk. Legfőbb kifogása Lunacsarszkijék bemutatko­zása ellenében, hogy „nem látszott rajta, hogy egy kommunizmusért küzdő és szenvedő országból jött” az anyaga. A kemény tartást, „a proletár művészet problémájának” felmutatását hiányolta. Megértő rokonszenvére utal, hogy a gondolat jeLenlótével is beérte volna, iha ez művekben nem is realizálódik magas fokon. A hangulati és vizio­­nárius művekkel szemben - ezeket gyengének ítélte! - a sík- és térszerkezetekkel kí­sérletezőket helyezte előtérbe. 1923 májusában még összefoglalja a konstruktivizmusról vallott nézeteit a de Stijl-nek címzett Korrektúrát című cikkében. Az. átváltást, a Bauhaus elveinek befo­gadását az Architektúra” megírása jelzi. Az új építőművészet szükségszerű születését jósolja s megfogalmazza annak - a funkcionalizmusnak - legfőbb jellemzőit: maxi­mális célszerűség, anyagszerűség, közegészség, szerkezetiség egysége a „jó” épület is­mérveit jelenti számunkra. S hamarosan papírra veti az „eredetiség és mesterségbeli tökéletesség” tanát-követelményét meghirdető gondolatait. „Lássuk a mestereket!”- írja az Ideológiák alkonyában. A kötet második fejezete az európai művészet általánosabb kérdéseiről szóló írásait öleli fel. Teljes áttekintésükre itt nem vállalkozhatunk, mivel az igazi élményt a modern magyar képzőművészetet tárgyaló cikkek, tanulmányok jelentették. Ez ol­dalakon találkozhatunk az egyes irányzatok képépítési elveit rendszerező írásával. Ta­lálóan mutatja be az eredményeket, tárja fel egyúttal a kételyeket támasztó vonáso­kat. Olvashatunk a festészet és a fényképezés viszonyáról, s lassan feltünedeznek a szürrealizmussal való rokonszenvére való utalások. S nagy tanulmány tárgyalja az ak­kor új, de hatásaiban máig élő tendenciát, a bioromantikát, amely a szerves, mikrosz­kopikus méretű élővilágot emeli át a festészet szférájába. Alapjait a tudományos ku­tatás rohamos előretörése, a mélylélektan eredményeinek alkalmazása s az Európát elárasztó válságérzet vetette meg. Ismét a „civilizáció ... a kultúra katasztrófája fe­nyeget” - írja a művészet helyzetét felmérő - címadó - dolgozatában. A válaszadók, köztük a magyar művészek, sokféle úton-tnódon foglalnak állást, legtöbbjük a víziók világába menekül vagy az anyag, a föld mélységeibe vonul vissza küzdeni és fel­­töltekezni. A cikkfcsokorból két „csillogó” darabot emelünk ki. A Marcel Gromaire-írás len­dületével ragad meg. Érzékletes, világos okfejtés, remek, példaadó elemzések teszik emlékezetessé. A Georges Braque-tanulmány szemléletességére kell még utalnunk. Kállai egyértelműen az új, haladó eszmék, irányok híve, de <ez nem jelenti a frontális múlt-tagadást. Elítélően emlegeti „a múlt századbeli mediális professzorok és arany­nyal meg széllel bélelt, mondén divatfestőket”. A nagy franciáról szólva viszont hang­46

Next

/
Thumbnails
Contents