Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
3. Madách Imre további életútjához ’48-49. eszméi állandó kísérőül szegődtek. A bukás neki az újrakezdést parancsolta, a cselekvést, melynek minden mozzanatát a forradalom, a függetlenség szolgálata alakított ki, mint ahogyan ezek az eszmék táplálták gondolatait is. A közéletből újra a szív mélyére, a legbensőbb gondolati rejtekekbe száműzött eszmék továbbmunkálódásából született meg számára az alkotás fórra dailima. Ha Madách életének egyes szakaszait vizsgáljuk - mely életszakaszok válaszvonalai szükségszerűen egybeesnek nemzeti történelmünk korszakhatáraival - azt tapasztaljuk, hogy Madách életében a forradalom permanens jellegűvé vált. élete minden szakaszának vezérelvét jelentette, azokban az időszakokban is, amikor nemzeti történelmünkben forradalmi apály állott be. Ilyen időszak volt az 1850-es évek elején, amikor Madáchoit egy Habsburg-ellenes fegyveres felkelés előkészítésében való közreműködés vádjával börtönbe vetik, és hadbírósági eljárást indítanak ellen,e. A Madách-per iratait, olyan mennyiségben, hogy azok az eljárás egészére fényt deríthetnének, mind ez ideig még - sajnos - nem sikerült felderíteni. Sőt, az ismert adatok többsége is egymást ismétlő, vagy lényegtelen variánsokat tartalmazó okmány. E hadbírósági per kutatásában a legbizonyítóbb adatokat dr. Spáczay Hedvig publikálta több, mint egy évtizedet meghaladó kutatásainak eredményeként, az 1983-as kettős Madách-évforduló alkalmából.32 E tanulmányban közölt adatokat - a szerző szíves hozzájárulásával - messzemenően figyelembe vettük és felhasználtuk. Az 1850-es évek elejétől Madách ellen több terhelő adat is összegyűlt a császári titkosrendőrség nyilvántartásaiban. Mindenekelőtt a szabadságharc idején a forradalmi igazgatásban és hadseregszervezésben végzett tevékenysége tette gyanússá személyét. Nála kerestek menedéket a nógrádi és honti gerillák vezetői, és az a pince is Madáchbirtokon feküdt, amely egy nagy esőzés után beszakadt, és így a csendőrségnek is tudomására jutott, hogy nem bort, hanem fegyvereket tároltak benne. Végül, 1852-ben egy az egész országra kiterjedő, Habisburg-elljenes felkelést előkészítő szervezet számos tagja rendőrkézre került. Vallomásaikból és a feltárt bizonyító adatokból kétségtelenül kiderült, hogy Madách Imire nógrádi földbirtokos is tagja a szervezkedésnek. Amikor ezek az adatok a császári nyomozószervek birtokába jutottak, Madách már a Pozsonyi Hadbíróság foglya volt. 1852. augusztus 20-án történt letartóztatásának oka, amint a Madách-életrajzokból ismeretes, Rákóczy Jánosnak, Kossuth egykori belső munkatársának rejtegetésé volt. Rákóczyt már korábban halálra ítélték, és távollétében jelképesen ki is végezték. 1851. szeptember 23-án ezt, hírlapi tudósítás formájában, a nyilvánossággal is közölték. Már korábbi kutatásaink is valamelyes módot adtak annak feltételezésére, hogy Rákóczy nem csupán egyszerű bujkáló volt - három évvel a bujkálásra késztető ok, a szabadságharc bukása után — hanem esetleg az összekötő szerepét töltötte be az emigráció és a szerveződő belső forradalmi csoportok között.33 E feltevést Spáczay Hedvig kutatásai a Madách-per eddig ismert okmányai alapján megerősíteni látszanak.34 Miről beszélnek és mit bizonyítanak ezek az iratok? 1852. októberében Békés megye területén egy rablóbanda garázdálkodott. Kirabolták a vásárosokat és több betörést követtek el. A kézre kerítésükre kiküldött csendőrség azonban a bűnözők hjelyett Vörös Albertet, Stark Mihályt és Hajnik Mártont tartóztatta le, akik „nem rablók, hanem a hivatalos renddel szemben ellenséges magatartást tanúsító bújtogatók, Kossuth-ügynökök... A vizsgálat során kiderült, hogy n
