Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
ez. Nem a hatalom pozíciójából parancsol, hanem hazafiúi és emberi érzésekre hivat kozik, nem vak engedelmességet követel, hanem felvilágosítást ígér, azt hogy a népet, melytől a haza a segítséget várja, „kitanítják” teendők illetően és „fevilágosítják” a valós helyzetről. Az idézett okmány szinte egymagában is képes meggyőzően ábrázolni ’48-49 Madáchát, és egymagában is képes meggyőzően cáfolni azon megállapításokat, melyekkel az utókor csúfította el Madách életének legdicsőségesebb korszakát. A szabadságharc szolgálata Madách számára nem ért véget Világossal. Ö azok közé tartozott, akik hittek egy új szabadságharc (eljövetelében, és a bukás után nyomban keresni, kutatni kezdték az új szabadságharc lehetőségét. Feltétlenül kapcsolatban állott Madách eme magatartásával az a tény is, hogy 1849 őszén alsó-sztregovai birtokán két titkos fegyverraktár is létesült. „A magyar uralom Nógrádban csak szeptember 29-én, több, mint másfél hónappal a világosi fegyverletétel után ért véget... Salgótarján vált a színterévé a Kemény Károly, Űjházy Lajos, Pokorny Lajos honvédtisztek vezetése alatt álló gerillaőrsereg feloszlatásának. Szeptember 29-én szomorú aktusra került sor a faluban. A környékről Salgótarjánba visszavonuló magyar katonai erők itt rakták le a fegyvert. Vezetőik parancsára a gerillák mintegy 1300 fegyvert kocsira raktak és titokban a megye különböző helyein lévő rejtekhelyre szállítottak... A salgótarjáni fegyverletétel bizonyos lehetőséget nyit Madách Imre, a költő politikai állásfoglalásának további kutatásához ■ - amely - arra utal, hogy Madách már 1849-ben kapcsolatban állt azokkal, akik el voltak szánva egy új fegyveres harc kirobbantására. Nem lehet ugyanis véletlen az, hogy a salgótarjáni fegyverekből, melyeket a legnagyobb titokban szállítottak el a megye különböző vidékeire, Madách sztregovai birtokára is vittek. A fegyverek elrejtése nyilván előre átgondolt, megbeszélt tervek szerint történt. Szeptember 29-én három katona, három lovaskocsin az alsósztregovai újvilági pusztán lakó Jurcsányi Pál csősz házában rejtett el 133 db fegyvert. A zuhogó eső miatt voltak kénytelenek a fegyvereket ideiglenesen itt elhelyezni, másnap éjjel azonban továbbvitték azokat...”29 egy Madách szöllejében lévő pincébe.30 A másik rejtekhely a sztregovai kastély kötelében lévő kerti lak volt. Balogh Károly, Madách nővérének unokája így írt a kerti lak titkáról: „Mélyen a kert ölében - kőrisfák és hódító illatban virágzó hársak lombjai közül nádfedelű házikó kandikált elő. Ez a kis ház az akkori divat ízlésében épült »ermitage« volt. . . . Kedvenc tartózkodási helye volt ez nagybátyámnak a nyár folyamán... De volt a kis kerti laknak a köztudat előtt titokban maradt rendeltetése is. Mikor egyszer - az ötvenes évek vége felé - leszedték az »ermitage« korhadozó zsuppfedelét, a szabadságharc után elrejtett lőfegyvereknek nagy halmazát találták ott.”31 Azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a bújdosó geriilavezérjek éppen Madáchnál keresték menedéket 1849 őszén. Annak a lovas gerillacsapatnak - melynek felfegyverzésében 1848-49 fordulóján Madách is részt vett - két vezetőjét bújtatta a császári csendőr’ég elől Madách Imre. Gracza Antal és Záhony István volt kántortanító, gerillavezérék C;esztvén rejtőztek mindaddig, amíg alkalmasnak ítélték a helyzetet arra, hogy Kossuth után induljanak az emigrációba. Ezen utóbbi adatok nemcsak teljesebbé teszik Madách ’48-áról felvázolt képünket, hanem azt is sugalmazzák, hogy Madách Imre személyében ne csupán egyet tiszteljünk 1848-49. töretlen hitű és akaratú harcosai közül, hanem ezek sorában is a legnagyobbak között emlékezzünk a törékeny és mégis annyira erős emberre.
